Szolgálat 52. (1981)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Az 1978/79-ben a nővérek által háztartási tanfolyamán kiképzett lányok már másodszor rendeznek három hónapos tanfolyamot a falusi lányok részére. Persze nekünk kell gondoskodni az anyag beszerzéséről. Nagy keletje van a pogácsának, kenyérnek. Ebből lehet fedezni egy kissé a költségeket. 1980 júliusában kezdődött az új iskolaév. A 142 első osztályos középiskolást három osztályban helyeztük el. Ebből 62 leány. Minden évben új rekordot érünk el. Az iskola 25 éves jubileumára 10 000 márkát adományozott a rendfőnökünk. A tandíjból nem lehet építkezni, ürülök, ha a tanítók fizetését és a könyveket fedezni tudjuk. A jubileumi szónoklatokat meg az ünnepi díszebédet a karácsonyi mise után tartották, persze jó hangulatban. Csak az alkonyat zavarta szét a meghívott vendégeket. Kb. 250-en szorongtak az új épületben, és este a 300 diák folytatta az ünneplést. Két „kisdisznót* vágtunk erre az alkalomra. Január 8-án áthelyezték püspökünket Báli szigetére. Mi püspök nélkül maradunk egyelőre. — Ha hirtelen felbukkanok Európában, ne ijedjetek meg. (Ez meg is történt. Szerk.) P. Mészáros Ferenc SVD Tromolpos 2 Ruteng/Flores, Indonézia + Nagyon meglepett a szerető kapcsolat, amivel rám gondolnak itt az idegenben. Azt hiszem, magyar apáca csak egyedül vagyok az egész szigeten. Elöljáróim úgy határoztak: ha a megkezdett munkát befejezem, én is el fogom hagyni Sri Lankát. Szerintük a bennszülött nővérek vannak annyian, hogy képesek saját maguk meglenni. Én ezt kétségbe vonom. De az engedelmesség hív, mennem kell. Innen első állomásom Róma lesz. Házakat építek a szegény családoknak. 1980. június 8-án adtuk át a harmadik házat az új tulajdonosnak. Ez a család rendkívüli nyomorban élt. Az apa már évek óta ágyban fekvő beteg, az anyának már két esetben volt szívinfarktusa, öt gyermek van a családban: egy leány férjnél, a szülőkkel még egy fiú és három leány, ebből egy elmebelileg visszamaradott. A családapa nagy reményekkel várta a napot, amikor beköltözhetnek az új lakásba. Amiben laktak, nem volt lakásnak nevezhető. Egy egérlyuk különb. Annak legalább van fedele. Amikor a várva várt nap elérkezett, a család és a jóbarátok örömmel ünnepelték a „szerencsét“. A családapa azonban azt mondta, nem érzi jól magát, és nem akar kellemetlenkedni. Majd az áldás után jöjjenek érte. A ház megnyitásakor szentmise volt az új házban, és megáldották a lakást. Utána a család örömmel, énekelve ment az apához, hogy elvigyék az új házba; és mi történt? Amikor kinyitották az ajtót, az apa az utolsót lehelte. Ez az ember olyan volt, mint Mózes, nem léphetett „az ígéret földjére“. Este a holttestét vitték az új lakásba. Olyan szegények voltak, hogy még a temetésre sem volt pénzük. Legutóbbi adományuk jól jött. Ezzel fizettem a temetési költségeket. A mellékelt képen bemutatom a vedda népet. Ök még mindig az őserdőkben élnek. Nem érintkeznek a társadalommal. Ha valaki látogatni akarja őket, mindjárt veszik a fejszét mint védőeszközt. Csak azokkal mehetünk megközelíteni őket, akik érintkezésben vannak velük. Most már két településsel egészen jó barátok vagyunk. Sajnos, a barátság megszakad. A nagy nyelvzavarban arra ébredek, hogy egyetlen nyelvet sem beszélek rendesen. Az anyanyelv, amit itt használok, a szeretet: ezt mindenki megérti. Kifejezése nem mindig könnyű, de a legjobb és leghathatósabb. Mindig tökéletes visszhangra talál. Szeretettel köszöntőm az összes ott lévő magyarokat. Gere Brigitta SDS (NB A nővér, útban Róma felé, szeptemberben fölkeresett bennünket. Szerk.) 6 81
