Szolgálat 52. (1981)
Az egyház szava - A Szentatya üzenete a lourdes-i eukarisztikus kongresszusra
taná őt a világ építésétől, inkább fokozottan serkenti, áthatja mindennapi életét, és egymás kölcsönös megszentelésére vezet. Krisztus maga, az „ács fia“, életével egyértelműen hirdette a munka evangéliumát, s példázataiban sokat beszélt a munkáról. Ez a diszkrét hirdetés Szent Pálnál talál különösen élénk visszhangra. A végső szót itt is a húsvéti misztériumban találjuk meg. Krisztus halálig tartó engedelmességével feloldja a bűn átkát, amely a munkára is ránehezedik, és fáradságát a halál hírnökévé teszi. Szerető részvételünk Krisztus művében a megváltásban való részvételt jelenti. „Az emberi munkában a keresztény Krisztus keresztjének egy kis részecskéjét találja meg, s ugyanolyan megváltói lelkülettel fogadja, mint Krisztus fogadta értünk a keresztet. A Krisztus feltámadásából eredő fényben pedig mindig megpillantjuk az új élet, az új javak derengő világosságát, az ,új ég és új föld' hírnökét, amelynek a munka fáradsága által az ember és a világ részese lesz; a fáradság által, nélküle soha.“ R. A SZENTATYA ÜZENETE A LOURDES-! EUKARISZTIKUS KONGRESSZUSRA Bevezetőben a pápa elmondja, mennyire szeretett volna személyesen ott lenni. Ezt most csak lélekben teheti meg. Üdvözli és megáldja az összes résztvevőket, és ezt az elmélkedést küldi nekik, hogy éljenek belőle és adják tovább. Az ú] emberiség a keresztből ered Lourdes-i kongresszusotok élménye a tanúságtétel küldetésével ruház fel az Egyházban és a világ felé. Úgy vagytok, mint az emmauszi tanítványok, akiket boldogság töltött el, hogy újra megtalálták a feltámadott Urat, és felismerték „a kenyértörésben“ (Lk 24,35). Ti is visszatértek országaitokba, miközben „szívetek még lángol“ (uo. 24,32) a hallott szavaktól. Az lesz a dolgotok, hogy megértessétek magatok körül: az Úr napjainkban is megtalálható „a kenyértörésben“, és ez a találkozás értelmet ad az életnek. Az én szándékom most az, hogy elmondjam nektek: milyen feltételekkel. Három meggyőződésemet szeretném körvonalazni. 1. Az első: az „új világnak“ — amelynek jelét és hatékony csíráját megtaláljuk a javak megosztásában, a véleménycserében, a vendégszeretetben, az eszmények közösségében, a nagylelkű szolgálatban, a hit egységében és az izzó szeretetben — nincs más alapja, mint Jézus Krisztus, az Atya Fia, aki irántunk való szeretetből emberlétünkben testvérünk lett. Ezt az új világot ö egész földi életében hirdette mint az Isten országát; kiérdemelte áldozatával, megkezdte feltámadásával és Lelkének ajándékozásával. Most már alakul az emberek szívében jelenlevő Krisztus körül, aki elsőszülött a halottak között, és az Egyház feje (vö. Kol 1,18). Beteljesedni akkor fog, ami54
