Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Löffler Mária: Krisztus minden gyermeket vár
Hogy meg tudnak változni a gyermekek, ha egy szilárd, határozott, de szere- tetet és megértést sugárzó pedagógusegyéniség fordul feléjük, ha szidás helyett felkelti önbizalmukat a jó iránt, ha végre valaki szereti őket! A gyermeket rá lehet beszélni a helyes magatartásra, nyugodt beszélgetésben ezt megindokolni, megdicsérni minden apróságért, meggyőzni, hogy ő tulajdonképpen jó. Néha ez a személyiség senki más, mint a hitoktató és a gyermek talán sehol sem él meg szerető, nyugodt, érdekmentes közösséget, csak a hittanórán. „Jézus szeret téged“ — hallotta egy osztályrossza a hittanórán, és csillogott a szeme: sem szülei és testvérei, sem tanítónője és osztálytársai nem szerették, mert „rossz“ volt. Csak a hittanórán volt jó! Fontos mozzanata a nevelésnek a verekedő, agresszív gyermekeket megnyugtatni, kibékíteni egymással. „Látod, most sír, úgy fáj neki, hogy visszaütöttél. Mondd meg neki, hogy sajnálod." (Ez más, mint a megalázó „kérj bocsánatot!“) Kölcsönös kézfogás, kiengesztelődés, esetleg simogatás, amíg a könnyek fel nem száradnak, és mind a két gyermek megnyugszik. Ha ezt szokássá tudjuk tenni a gyermekek között a segítőkészséggel együtt, minden verekedést hamar le tudunk csillapítani, újabb agresszió keletkezése nélkül. Sok nézeteltérés a házasságban másképp végződne, ha a házastársak már gyermekkorukban megtanultak volna helyesen megbékülni. A gyermek majd Istennek is könnyebben tudja mondani: „Nagyon sajnálom, bocsáss meg.“ 5. A szemléltető (= láttató) oktatás, amit már a rendes hitoktatásnál sem nélkülözhetünk, különösen fontos a fogyatékosoknál: minél nyugtalanabbak, minél gyengébbek szellemileg, annál inkább. Ezek segítik megélni a tanultakat. Érdemes szemléltető eszközöket beszerezni (diavetítő, magnetofon) vagy sajátkezűleg előállítani (képsorozatok, rajzolt diaképek, bábjátékfigurák, díszgyertyák, zörgő hangszerek stb. Bővebben lásd e cikk 7. pontjában és Szolgálat 18/51.) A szemléltetésnek igen kedvelt és eredményes formája bibliai történeteknek vagy a gyerekek élményeinek lejátszása és feldolgozása. Hogy megismerjük a gyermeket, eljátszatjuk vele pl. „Nálunk otthon“. így fény derül a szülők magatartására, a gyermek szerepére otthon. Könnyebben megértjük a gyermeket. — Ha a szülők tanácstalanok, hogyan kezeljék gyermeküket, maguk a szülők megjátszhatják egymás közt egy csoportban a „gyermek“ és a „mama“ szerepét, így észre lehet venni, hol követ el a „mama“ hibát, be lehet gyakorolni a helyes hangot a gyermekkel szemben. — Két gyermek veszekedését fel lehet oldani, ha külön- külön eljátsszák, hogyan is került sor a nézeteltérésre. A két gyermek így átéli a másik szemszögéből a történeteket, megkönnyebbülnek a játék által, megnyugszanak. A tanító témaként javasol egy gyakran előforduló helytelen magatartást, a gyermekek lejátsszák, megbeszélik, más megoldást javasolnak, újra játszanak, addig, amíg helyes megoldást nem találnak. Ilyen játékokat csak olyan pedagógus rendezhet, aki a játékban engedélyezett szabadság mellett kézben tudja tartani a gyermekeket. Pl. fiataloknál téma: A szomjúság. 1. megoldás: Nyári melegben a kocsmában leisszák magukat. Megbeszélés. 2. megoldás javaslása: a kocsmáros nem ad szeszes italt. Megbeszélés. 3. megoldás: a fiatalok limonádét rendelnek. Megbeszélés; ez a jó megoldás. 6. „Nehéz“ gyermekek elsőáldozásánál a lényegre kell törekedni: az Úr Jézus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben legyen a súlypont. Az 38
