Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Michel Sales: Az egység szentsége
„A saját testét soha senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének“ (Ef 5,29-30). Ha egyetlen testet alkotunk Krisztussal, ha igazán az ő Lelke itatott át bennünket, akkor „ugyanazoknak az érzelmeknek kell eitölteniök, mint Krisztus Jézust“ (vö. Fii 2). Az efezusi levél szerzőjének sürgető és hallatlan buzdítása szerint „utánoznunk“ kell „Istent, mint szeretett gyermekeknek", és szeretetben élni „ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jóillatú áldozati adományként az Istennek“ (5,1-2). Ha ez a szeretet nem hiú beszéd, akkor azzal kell kezdődnie, hogy hittestvéreink iránt nyilvánul meg, ahogyan az apostol is felszólít: „Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel“ (Gál 6,10). Viszont azokról beszélve, akik nem engedelmeskednek szavának, Szent Pál ugyan azt kéri, hogy a hívek ne érintkezzenek velük, de ajánlja, hogy ne ellenségnek, hanem testvérnek tekintsék őket (vö. 2Tesz 3,15). Bölcs tanácsok, jó újra hallani őket manapság, — egy olyan bölcsesség idejében, amely annak érdekében, hogy igazán teológiai legyen, többé már nem vet számot a valósággal és nem emberi. Ha testvéreinket ellenségként kezeljük, hogyan állíthatjuk, hogy ellenségeinket testvérként szeretjük? Ha gyűlöljük vagy megvetjük a saját testünket, micsoda hitele lehet, ha erősítgetjük, hogy szeretjük az idegeneket? A hiteles keresztény tanúságtétel az Egyháznak Krisztus szeretetében fennálló egységéhez van kötve. „Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt“ (Jn 13,35). És Krisztusnak Atyjához intézett egész „főpapi imája“ arra összpontosul, hogy egységet kér övéinek, „hogy a világ higgyen“ (Jn 17,20-23). Az eukarisztiában való méltó részvétel, a Krisztus testével és vérével való igazi közösségbe kerülés — az áldozás* — végső soron azt jelenti, hogy készen állunk megosztani áldozatának valóságát. Ezt kéri a pap a teljes Egyház számára a kenyér és a bor átváltoztatását közvetlenül követő egyik imában, az Atyához szólva: „Tekints, Urunk, Egyházad áldozatára, ismerd fel benne azt a Bárányt, akinek áldozata árán kiengesztelődni akartál. Engedd, hogy mi, akik Fiadnak testét és vérét magunkhoz vesszük, Szent Leikével eltelve, egy test, egy lélek lehessünk Krisztusban.“ A Szentlélek — folytatja a misét bemutató pap — „tegyen minket előtted örök áldozattá“ Isten dicsőségére. A Léleknek ez a lehívása a hívők élő közösségére, amely visszautal a Szentléleknek a felajánlott adományokra történő első lehívására, megadja az eukarisztia megölésének végső értelmét: részesedés Krisztus szeretetében, hivatás nemcsak arra, hogy ő szeressen bennünket, hanem hogy mi is úgy szeressünk, mint ő, „élő, szent, Istennek tetsző áldozatul“ adva át testünket Istennek (vö. Róm 12,1). Krisztus testét szeretni az Egyházban * A francia .communion“ éppúgy, mint a latin „communio“,* egyszerre jelent közösséget és egyházi nyelvben a szentáldozást! (Ford.) 3 33
