Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Varga Pál: Gondolatok a szentáldozásról - ma
nem tudjuk csodálattal szemlélni, akkor magunkat becsüljük le. S ha az Istenség előtt nem tudunk imádattal térdre borulni, akkor a magunk isteni mélységét sem fedeztük fel, ami csodálatra és mély önbecsülésre is kényszerítene bennünket. Az elsőáldozás A gyermekek tudatos bevezetése abba a nagy családba, amit mi Isten családjának, Egyháznak nevezünk. A gyermekek mindinkább elhagyják a kis családi kört, amelybe beleszülettek: félnapot az iskolában töltenek, idegen tanítók, igazgatók viselik gondjukat, a testvérek mellett mindinkább családon kívüli barátok, ismerősök sorakoznak fel. Majd később a munkahely, a szervezetek kötik be a fiatalembert egy világszéles hálózatba, Isten hatalmas családjába. Az elsőáldozás ezt az új nagy isteni családot akarja tudatosítani: erre a szemszögre akar az a tény is figyelmeztetni, hogy az elsőáldozásra nemcsak egy hitoktató, hanem vele együtt több édesanya is előkészíti az osztályt, az ún. asztali mamák (Tischmütter). Ha a hitoktató figyelmesen keres, akkor mindig talál elégséges számban édesanyákat, akik nemcsak hajlandók, de eléggé ügyesek is, hogy az előkészítő munkában segítsenek. Hogy aztán melyik hitoktató hogyan osztja meg munkáját az édesanyákkal, ez már minden alkalommal lehet más és más, az adottságoknak megfelelően. Pl. a hitoktató foglalkozik 30 percig az összes gyermekkel együtt, majd felosztja a gyermekeket (kb.30) kb. 6-os csoportokra, minden csoporthoz egy mamát, akik a másik 30 percet a gyermekekkel maguk töltik el énekelve, játszva, elismétlik a hitoktató gondolatait, kézimunkáznak, olvasnak a gyermekbibliából, majd az olvasottakat eljátsz- szák rögtönözve, gyerekes módon. Ez a csoportmunka is mindig az elsőáldo- zási témákra van irányítva. Ez persze okvetlen megköveteli azt, hogy a hitoktató a segítő édesanyákat kellőképpen előkészítse erre a munkára. Ezeket az édesanyákat az elsóáldozási ünnepség után is könnyen meg lehet nyerni arra, hogy a gyermekekkel továbbra is foglalkozzanak (persze kell nekik elégséges tájékoztatást adni, hogy és mint), vagy maguk is óhajtják, hogy a plébánia keretén belül továbbra is tevékenykedhessenek: családi kört alakítva pár hasonló fiatal házaspárral, vagy közös kézimunkára összejönnek stb. Az ünnepség gyakorlati előkészítését jól ki lehet arra használni, hogy a többi szülőket is meghívjuk megbeszélésekre, őket is tudatosan belevonjuk az ünnepség lebonyolításába, próbákra, előkészítő szentmisébe stb. Nagyon fontos hogy a szülőket is meghívjuk: gyónjanak és áldozzanak. Az elsőáldozó gyermekek maguk hívják meg az igazgatót, a tanítókat az ünnepségükre; ők maguk készítsék el a meghívó levelet az édesanyákkal. Éppúgy figyelemmel kell lenni a keresztszülők iránt is, akiknek nem szabad 28
