Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben
ségei a századokon keresztül hitbeli folytonosságban vannak az ősegyház közösségeivel. Megvan tehát az összefüggés Krisztus első tanítványaival és így magával Krisztus Urunkkal is. De a történelmi összefüggésnél fontosabb, hogy minden látható összefüggés mögött a Szentlélek ereje áll, amely sokszorosan megnyilvánult az Egyházon belül, és a szentségekben ma is működik. Ezeknek az időben és térben megjelenő, tehát ha nem is egyszerre, de valamikor észlelhető utalásoknak összessége együtt adja meg azt, amit az Euka- risztia megtapasztalható valósága teljességének nevezhetünk. — A jelenség teljessége megismerteti velünk a dolog lényegét, kifejezi, hogy micsoda egy dolog a maga léte szerint, állapítottuk meg fentebb. — Az Eukarisztia megjelenési formájához tartozó szempontoknak ez az összessége tehát együttesen feltárja az Eukarisztia lényegét, azt, hogy az eukarisztikus cselekménybe felvett kenyér és bor Isten ereje által az érettünk áldozattá vált Krisztus testévé és vérévé lett, hogy a híveket táplálja az örök életre. A számunkra megjelenő valóság, ha a maga teljességében szemléljük, tényleg kinyilvánítja a lényeget, Krisztus testének és vérének üdvözítő jelenlétét. Ez a felismerés, ez a szintézis persze a hit felismerése, szintézise. A tapasztalat, melyről itt szó van, nem puszta érzéklő tapasztalás, hanem az érzékel- hetón keresztül megérti azt, amire a jelek utalnak. Aki megérti a jeleket, aki felfogja a megtapasztalható utalások jelentését, az felismeri: itt a megdicsőült Krisztus ténylegesen jelen van. Azt, hogy Jézus Krisztus az Oltáriszentségben jelen van, a hivő végeredményben ugyanúgy ismeri fel, mint ahogy felismeri, hogy Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia. Az Atya örök Igéjének jelenléte a názáreti Jézusban, a megdicsőült Krisztus jelenléte a hívők közösségében, az Egyházban, és Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem választhatók el egymástól. Egy utolsó megjegyzés: a mondottakból nem következik az, hogy Jézus Krisztus az Eukarisztiában csak a hívők számára van jelen, noha igaz az, hogy csak a hivő jut el jelenlétének felismeréséhez. Vagyis az átlényegülést nem a hit hozza tétre, de csak a hit képes felismerni. Ebben nincsen semmi ellentmondás. Mert nem az ismeret hozza létre a valóságot. Az azonban előfordulhat, hogy bizonyos valóságokat csak az a fajta megismerés tud megragadni, melyet hitnek nevezünk. Ez az elkötelezett, a valóság teljessége felé nyitott megismerés. Minden megismerés végeredményben a titokba, a misztériumba torkollik. Ez persze különösképpen is áll a hitbeli megismerésre. Ezért bármilyen magyarázatot kíséreljenek is meg a teológusok az Oltáriszentség titkáról, a hivő kereszténynek ma is szívéből szól Aquinói Szent Tamás fölséges himnusza: Leborulva imádlak, rejtett Istenem, jelekben valóság, igaz rejtelem. Szívem hozzád hajlik engedelmesen, mert ha téged szemlél, elvész teljesen. 18
