Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)
7. Hogy senki félre ne értse ezeket a pályaudvari gondolatokat, el kell mondanom, hogy most minden misém előtt a régi lépcső-zsoltárt így mondom el: „Irrtroibo ad altare Dei, qui laetificavit juventutem meam et nunc beatificat senectutem meam“: örvendetes volt az ifjúságom, és most boldog az öregségem, mert ha visszatekintek eddigi életemre, elmondhatom — Isten kegyelmével —: „Non inutilis vixi“: — nem volt haszontalan az életem. Imádkozhattam Hozzá, dolgozhattam Érte, és megtanultam szenvedni is, csak egyet nem: embertől félni. — Van három dolog, amihez kérem Isten szabadító erejét. Libera me Domine: a készületlen haláltól, — mulasztásaimtól, — és az esetleges rejtett, idegen bűneimtől. 8. Nem vagyok életunt, csak földet unt. Szent Pállal mondom: „Cupio dissolvi et esse cum Christo“: — vágyva-vágyódom mér, hogy Krisztusnál és Krisztussal lehessek. De ugyancsak véle és az öreg Szent Márton püspökkel vallom azt is: „Non recuso la- borem“. Ha az Úr még föl akar használni és kívánja, hogy tegyek valamit az ö dicsőségére és a lelkek javára, készen állok. Tudom ugyanis, hogy erőt és kegyelmet is ad majd hozzá. Ha azután így sikerül majd a vonatomra szállni, akkor talán elmondhatják rólam: Istennel élt, — reméljük, most Istennél él. Az ö magvetője lehettem a földön, az aratásnak a mennyben örvendhetek. 9. Nem lettem embergyülölő sem, pedig nehéz ezt ma elkerülni. De én egyre jódban elszakadtam Horatiustól, és Krisztushoz csatlakoztam. Még papok is dicsérték Horatius bölcsességét: „Odi profanum vulgus et arceo": — meggyűlöltem ezt a profán tömeget, és távol tartom magam tőlük és őket magamtól. így tesz ma nagyon sok ember, ha csak emberileg gondolkozik. Jézus azonban azt mondta: „Misereor super turbam“. Én is egyre jobban csak szánni tudom ezt a szegény nyomorult mai emberiséget, főként az ifjúságot: nem is tudják, hogy mit cselekesznek. 10. Ezek után kérve kérem az Urat, hogy életem utolsó estéjén is elmondhassam azt a két fohászt, melyet most is lefekvéskor utoljára imádkozom: „Atyám, kezedbe ajánlom telkemet.“ és: „Uram, adj örök nyugodalmat nékem, és az örök világosság fényeskedjék nékem." t P. Szunyogh Xavér Ferenc OSB (1975) A TABERNÁKULUM ELŐTT Megint csak Hozzád menekülök, Uram! Könyörülj rajtam! Környezetem és türelmetlenségem a kétségbeesés szélére sodort. Elfelejtettem, hogy legfőbb feladatom itt a türelem gyakorlása. Talán azért küldted sűrítve a türelempróbákat, hogy újra rádöbbenjek hivatásomra. Meg kellene köszönnöm őket, s e helyett kétségbeesem. — Azért jövök Hozzád most, hogy kérjelek: ne csak a próbákat, kegyelmedet is sűrítve küldd. Elfogy a lélegzetem. Nem bírom az iramot. Uram Jézusom, tudom, hogy Te rengeteg türelmet gyakoroltál földi életedben. A Tizenkettő ugyancsak mester volt az alkalmak szolgáltatásában. Meg a többi kortárs is. — És mennyi türelmet gyakorolsz a történelem folyamán. A népekkel, egyesekkel, velem szemben. Ha csak egy napomat nézem is... Valóban isteni türelem kell hozzá, hogy elviselj. Ezt én gyorsan elfelejtem, és a legelső alkalomnál úgy gondolom, jogosan türelmetlenkedhetem. A nap folyamán gyakran az utamba akad egy-két sokat beszélő ember. Iszonyú néha a szóáradat. Kor- és kórtünet. Jócskán akad ilyen embertársam. Velük szemben majdnem mindig vereséget szenvedek. Persze találok „mentő 79
