Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
körülményeket.“ Ha a sok szövegből csak nem világlik ki, mit kívánnak tőlem, sürgetnem kell a lényeget. Ezt többnyire türelmetlenül teszem. Mert jogosnak látszik. Tudom Uram, hogy mégsem az. Mert egyfelől talán csak az a lényeg, hogy végighallgassam a beszélőt, másfelől hogy ne veszítsem el a türelmemet. Te tudod, Jézusom, hogy ez a legritkább esetben sikerül. Segíts, hogy egy kicsit türelmesebb legyek! Olyan embertársak is akadnak, akik mindig mindent jobban tudnak, és örökké tanácsokat osztogatnak. Menekülnék előlük. De nem lehet! Csak a türelem segít. Szabadíts meg a türelmetlenségtől. A világ ügyeinek rendetlen folyása láttán „jámbor“ környezetem azzal fenyegetőzik, hogy egyszer majd Te is elveszted a türelmedet, és közibénk sújtasz. Ezen persze meg kell döbbennem. Mert a Te türelmed akkora, hogy még ezt a szűk gondolkodásmódot is elviseled. - De elrendeznénk „mi“ helyetted a világ folyását és az egyesek sorsát! Még az egyházét is. Sok mindent nem tűrnénk, amit Te tűrsz. Természetesen külsőségeket. A lényeget szívesen hagynánk, mert az nekünk is türelempróbát jelentene. Uram! adj erőt, hogy ha nem is értem ezt a gondolkodásmódot, viseljem el türelemmel. Hogy embertársam annyira más, mint én. Hogy néha minden ellenem esküszik, és magamnak is elviselhetetlen vagyok. Te elviselsz, Uram! Taníts türelemre! Hogy örökké botladozom... Adj türelmet az újrakezdéshez. Hogy mindennap ugyanazokkal a türelmet igénylő emberekkel találkozom: add, hogy türelmes legyek hozzájuk! Uram! mi lenne velünk türelem nélkül? Mi lenne belőlünk, ha Te lennél türelmetlen velünk szemben? A Te végtelen türelmed éltet és tart bennünket. Add, hogy hálából mi is elviseljük egymást. Türelmed csodája, hogy itt vagy köztünk napról napra. Tűröd a közönyt, hidegséget, mellőzést. Bocsásd meg türelmetlenségünket Veled, embertársainkkal, önmagunkkal szemben, és adj a Tiédhez hasonló türelmes szívet. Amen. Alexia LEVELEK A MISSZIÓBÓL Ma Parayao faluban vagyok. Nem első alkalom. A havi mise és beteglátogatások gyakran visznek oda. De ez ma egyedülálló alkalom: barrio-fiesta, azaz templombúcsú. Alighogy megpillantják a Volkswagenemet, a fúvós zenekar 12-es hangerővel rázendít, úgyhogy még az előző esti táncolásba belefáradt, mélyen alvó emberek is kirepülnek az ágyukból. Felharsan a kiáltás: ITT A PÁTER! Ahogy kiszállok az autóból, barátságosan köszöntenek a korán kelők, — engem, a Légió Mariae három női segítőjét és a két ministránst. Azután jönnek a hívők: fürgén a gyerekek, utánuk lassan a felnőttek. Egyeseknek még majd leragad a szemük, mások viszont már — vagy tegnap óta még mindig — be vannak csípve a Védőszent tiszteletére. A templom körül ott állnak a kereskedők bódéi: ennivaló, sör, limonádé, játékok és minden, ami szemnek-szájnak kedves. Sok idegen arcot látni a tömegben: rokonok, ismerősök, barátok messze földről és kíváncsiak a szomszéd falvakból. A védőszent tiszteletéről és a vérrokonság bebizonyításáról van szó. Az ilyen gesztusok többnyire súlyos hozzájárulást Jelentenek a kápolna karbantartásához. A jótevő nevét azután bevésik a kápolna falába. Minél többet ad, annál nagyobbak a betűk. 80
