Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - Az Egyház szenvedő szolgája (S. M.)
som eléri, hogy egy kicsit jobban szeressétek egymást, akkor gyümölcsöző és hasznos volt.“ R AZ EGYHÁZ SZENVEDŐ SZOLGÁJA A tények közismertek: Május 13-án, szerdán délután, az általános kihallgatásra indulva, a Szentatya éppen a 40 magyar zarándoknak szánt magyar nyelvű üdvözletét gyakorolta: „Szívem melegével köszöntöm Magyarországról jött gyermekeimet! örömmel áldalak meg benneteket, szeretteiteket és az egész szeretett magyar népet!“ Szokása szerint nyitott gépkocsiban haladt végig a Szent Péter téren, integetve, áldást adva, a közelébe eső gyerekeket megölelve. Éppen egy kislányt adott vissza anyja karjába, amikor eldördült a 23 éves török merénylő, Mehmet Ali Agca revolvere. Egy golyó a pápa altestén hatolt át, összeroncsolva a beleket, de milliméterekkel elkerülve az életfontosságú szerveket. Egy másik pedig a bal kéz mutatóujjának egy ujjperecét roncsolta szét. Vele együtt megsebesült két nő is, egyik éppen lengyel származású. A Gemelli klinikán azonnal öt és fél órás műtétet hajtottak végre a Szentatyán. Robusztus szervezete örvendetes gyorsasággal birkózott meg a következményekkel: június 3-án már visszatérhetett a Vatikánba. Sajnos, újabb komplikáció lépett fel: egy ritka vírusfertőzés (citomegalo-vírus; ugyanez mutatkozott a másik súlyosan megsebesült zarándoknál is), ezért jún. 20-án vissza kellett költöznie a klinikára. Gyógyulása után, aug. 5-én, Havasboldogasszony napján került sor az előrelátott második, kisebb műtétre, majd aug. 14-én, kerek 3 hónapos kórházi tartózkodás után ünnepélyesen búcsút mondott a Gemellinek. 16-án Castel Gandolfóba ment az előírt pihenés idejére. A Zsinat sokszor emlegette „az idők jeleit“. II. János Pál ilyen „jel“ korunk Egyházának. Az volt már a megválasztása is: századok után ismét nem-olasz pápa került az Egyház élére, másféle egyéniséggel, más hagyományok közül, szenvedésekben megacélozódott élet után. Jel eddigi tevékenysége: A válságokkal vívódó, elbátortalanodott mai kereszténységbe és a világba belekióltotta Krisztus nagy köszöntését: „Ne féljetek!“ Izzó hivatástudattal járta a világot, hirdette az Evangéliumot. Szavainak belső hatását nincs mód lemérni, de kétségtelen, hogy megnyerő embersége, megingathatatlan sugárzó hite, őszinte krisztusi szeretete mindenkit meghódított, aki közvetlenebb érintkezésbe került vele, — s ezek száma a hírközlő eszközökön keresztül légió. És bizonyos, hogy ez a jelenlegi, az egyháztörténelemben páratlan sorsforduló sem valami „szörnyű véletlen", nem is csak „a gonoszság titkának“ elszomorító érvényesülése. Jel volt a pápa a betegágyon is, az orvosoknak való engedelmességében, a szenvedő Egyházzal való tudatos közösségében, csendes vágyakozásával és nyugodt odaadásával, megbocsátó szeretetével és egyszerű közvetlenségével. Példaadó magatartásáért külön köszönetét mondtak a klinika professzorai. Tanúskodnak erről vasárnap déli, hangszalagra mondott üzenetei. 73
