Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - Az Egyház szenvedő szolgája (S. M.)
Angelus 1981. máj. 17. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Fivéreim és Nővéreim! Tudom, hogy ezekben a napokban és különösen a Regina Coeli-nek ebben az órájában együtt vagytok velem. Megindultan mondok köszönetét imáitokért, és mindnyájatokat megáldalak. Különösen közel vagyok a velem együtt megsebesült két személyhez. Imádkozom a testvérért, aki eltalált, és őszintén megbocsátottam neki. Krisztussal egyesülve, aki egyszerre Pap és Áldozat, feláldozom szenvedéseimet az Egyházért és a világért. Neked, Mária, megismétlem: Totus Tuus ego sum. Angelus 1981. máj. 24. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ma különösen minden beteghez szeretnék fordulni, és - mint aki velük együtt beteg — a vigasz és a remény egy szavát intézni hozzájuk. Amikor Péter székére való megválasztásom utáni nap látogatóba jöttem a Gemelli klinikára, azt mondottam: pápai szolgálatomban mindenekelőtt azokra akarok támaszkodni, akik szenvednek. A Gondviselés úgy intézkedett, hogy betegként tértem vissza a Gemelli klinikára. Most megerősítem akkor kifejezett meggyőződésemet: a szenvedés, amelyet a szenvedő Krisztussal egyesülve vállal az ember, hasonlíthatatlan erejű az isteni üdvösségterv megvalósítására. Szent Pállal ismétlem tehát: „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára" (Kol 1,24). Felhívok minden beteget, áldozzák föl szenvedéseiket velem együtt Krisztusnak az Egyház és az emberiség javára. A Boldogságos Szűz Mária legyen támaszunk és vigaszunk. Szívélyes üdvözletemet kiterjesztem mindazokra, akik imában egyesülnek velem, és akik ezekben a napokban elküldték szeretetük tanúságát. Megköszönöm lelki közelségüket, és biztosítom őket megemlékezésemről az Úrban. Meliton ortodox pátriárka mondotta: „Vérével megosztja Krisztusnak és Egyházának szenvedését. Saját testén viselt sebeivel erősebb hirdetője lesz a feltámadásnak az egész világ számára.“ A Szentatya most a gyakorlatban „vizsgázott“ abból, amit hirdetett. És jól vizsgázott az Egyház és a világ is, egyértelmű felháborodásával, egyhangú imájával, aggodalmával, szeretetének ezerféle megnyilvánulásával. Hiszünk Szentatyánk szenvedésének egyházépítő értékében, és bizalommal tesszük további sorsát az Egyház Fejének és az Egyház Anyjának kezébe. Olvasóink nevében mi is levélben köszöntöttük, biztosítottuk imáikról, szolidaritásukról. Erre júl. 31-i dátummal az alábbi olasz nyelvű válasz érkezett: „Tisztelendő Atya! A Pápa lelkének nagy vigaszára és tetszésére szolgáltak azok a szerető szavak és jókívánságok, amelyeket - a magyar papok egység74
