Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek

Küzdelmek, akadályok és visszaesések

A Fülöp-szigetek kereszténységének történetében az első ötven év volt a legsikeresebb, mondhatni az „aranykor“. Alkalmas és buzgó misszionáriusok eredrr>ényesen megalapozták és felvirágoztatták az Egyházat. A bennszülött papság kivételével minden alapvető intézménye megalakult: a hierarchia, plébániák, iskolák, egyetemeket és főiskolákat is beleértve, kórházak, árvaházak és más szeretetművek. Ferences és domonkos misszionáriusok innen indulva behatoltak Kínába, Japánba és az ázsiai szárazföld más országaiba. Tagadhatatlan, hogy sokan a Fülöp-szigetek gyarmatosításának igazolására az ázsiai kontinens, különösen Kína evangelizálásának kilátását használták fel.

A szigetcsoporton a spanyol kolónia és az Egyház is roppant akadályokkal került szembe. A szigetek természeti forrásai szegények voltak, sohasem közelítették meg Holland-lndonézia vagy a későbbi brit gyarmat, India gazdasági és kereskedelmi virágzását. Kezdetben a spanyol szerzetesek javítottak a földművelés módszerein, de a kormányzat keveset tett a gazdasági fejlődés érdekében. Hosszú éveken át halálos viszálykodás folyt a spanyol és holland flotta között, és Manila nem egyszer éppen hogy megmenekült a hollandok megszállásától és a pusztulástól.

Délen a fanatikus és szilajul független mohamedán mórok is megkezdték százados portyázásaikat Mindanao és a Visayan szigetcsoport partvidékén, rabszolgaságba hurcolva a lakosságot, fölégetve a keresztény városokat és településeket. A megfélemedett nép a dombokra menekült, és a misszionáriusokkal való kapcsolat híján sokan visszatértek előző primitív életmódjukhoz, elhagyva keresztény hitüket és vallásgyakorlataikat (remontados).

Nagy belső feszültségek is voltak az Egyházban. Majdnem minden misz- szionárius valamelyik szerzetesrendbe tartozott („barátok“ és jezsuiták), és két évszázadon át erőteljes ellenállást tanúsítottak a „püspöki (azaz kánoni) vizi- tációval" szemben. Ennek a látszólag értelmetlen és felelőtlen magatartásnak megvolt az oka. Ugyanis a püspök „canonica visitatio“-ja magával hozta a „Patronato“ alkalmazását a plébánia szintjén is. Vagyis a plébánosokat szintén a helyettes patrónus, azaz a gyarmat kormányzója nevezhette volna ki, és az egyszer kinevezetteket nem lehetett volna elmozdítani. így már nem tartoztak volna szerzeteselöljáróik rendelkezése alá, ami a szerzetesi szellem és fegyelem komoly hanyatlását hozta volna magával. Ráadásul a „Patronato“ rendszerben az egyházi tisztségviselők kiválasztását rendszerint politikai és világi meggondolások befolyásolták, és gyakran méltatlanok kaptak fontos állásokat az Egyházban.

A papság — püspökök és plébánosok egyaránt — elsődleges kötelességének tekintette és széles körben gyakorolta a bennszülöttek védelmét a gyarmati kizsákmányolás ellen. így elkerülhetetlenné váltak az összeütközések az egyháziak és a világi hatóságok között. Sokszor drámai összecsapások zajlottak le érsekek és kormányzók, polgármesterek és plébánosok stb. között. Kiközösí46