Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek

Az evangelizálás korai szakaszában a missziós módszer fő jellemvonása a nyelvi alkalmazkodás és a települések létrehozása volt. Még ma is kb. 90 nyelvet és tájszólást beszélnek a Fülöp-szigeteken. A spanyol nyelv használata lényegesen késleltette volna a megtérés folyamatát. A misszionáriusok tehát megtanulták a helyi nyelveket, és így hirdették az igét. Továbbá a szétszóródott népet úgy próbálták elérni, hogy összegyűjtötték őket „a harang köré“, vagyis kis településekbe, amelyek középpontja a tágas templom, a „convento“ (papiak) és a gyermekek tanítását szolgáló iskola volt. Voltak azonkívül kápolnák a szanaszét fekvő barriókban (falvakban), ahová a misszionárius csak nagyobb időközönként jutott el. A bennszülöttek munkájukkal járultak hozzá a templomok és egyéb épületek létrejöttéhez.

Az egyházszervezet hamarosan kialakult. Súrlódások elkerülésére minden szerzetesrend sajátos működési területet kapott. Manila püspöki székhely lett, majd rövidesen érsekség, három segédpüspökkel. 1582—84-ig Domingo Salazar domonkos püspök elnökletével papi szinódus folyt le Manilában, ahol megvitatták az új egyház és a gyarmat problémáit. Mint a spanyol gyarmatosítás idején általában, a misszionáriusok ezen az összejövetelen is védelmükbe vették a bennszülötteket, keresztényeket és pogányokat egyaránt, a gyarmatosítók kizsákmányolása ellen. Egészen odáig mentek, hogy kétségbe vonták: van-e egyáltalán joguk a spanyoloknak a Fülöp-szigeteken tartózkodni.

A gyarmati időkben a spanyolok száma a Fülöp-szigeteken többnyire feltűnően csekély volt. Nagyrészük Manilában lakott és néhány nagyobb központban. A legtöbb városban a plébános volt az egyedüli nyugati. Mivel egyházi es állami hatalma is volt, igen nagy tekintélyt és megbecsülést élvezett

A bennszülött papság kérdése

A Fülöp-szigetek hosszú ideig Mexikótól függtek mind polgári, mind egyházi tekintetben. Mexikó volt a szervezeti minta. A 16. században az Egyház Mexikóban idő előtti, sikertelen kísérletet tett bennszülött papság létrehozására. A kudarc arra a kategorikus és negatív következtetésre vezetett, hogy a gyarmatokon nem szabad bennszülötteket papnak engedni. Igaz, Manilában már 1611- ben egyetemet alapítottak (Santo Tomas), ahol spanyolok tanultak és néhány filipino is, de az utóbbiakat nem engedték a szerzetekbe vagy az egyházmegyei papság soraiba. Ez a diszkrimináció mélyen belenyúlt a 18. századba. És mikor végre filipinókat is kezdtek fölszentelni, nem nyújtottak nekik elégséges kiképzést, hogy felelős helyet tölthessenek be az Egyházban. Mint segédkező papok liturgikus szolgálatot teljesítettek, de semmi reményük nem veit, hogy vezető állásba jussanak. A túlnyomóan katolikus nemzetnek tehát nem alakult ki megfelelő bennszülött papsága, s ez végzetesnek bizonyult később, a 19. századi nacionalizmus idején, főleg pedig a spanyol gyarmati rendszer összeomlásakor, amikor a spanyol papság nagyrészét kiűzték, vagy önként távoztak.

45