Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek
tek egy spanyol kolostorban, 40 évet Hollywoodban és hármat egy japán koncentrációs táborban. E három korszak közül a spanyol gyarmati kormányzás 300 éve alakította legbefolyásosabb tényezőként a nemzet kultúráját és vallásos életét. A kereszténység elérkezik a Fütöp-szigetekre A Fülöp-szigetek nevét is II. Fülöp spanyol király után kapta. Első kapcsolatuk a Nyugattal Magellán Ferdinánd történelmi nevezetességű útja, a világ legelső körülhajózása alkalmával ment végbe. Ezidőtájt a szigetek maláj fajú népe még a kulturális és politikai fejlődés alacsony fokán állt, gyűjtögetésből, halászatból és kezdetleges földművelésből élt, átfogó politikai szervezet és egység nélkül. Mint a hasonló fokon álló legtöbb nép, animisták voltak. De ebben az időben szilárdult meg az iszlám a maláj félszigeten és Indonéziában, így ide is kezdett behatolni, és gyökeret vert Mindanao és Sulu déli szigetén. Amikor Magellán 1521-ben kikötött Cebu szigetén, felállította a parton a keresztet (Cebu városában ma is mutogatják), és az expedíció káplánja megkeresztelte Humabont, Cebu „királyát“, feleségével, Juanával és 800 emberével együtt. Több mint 40 év telt el, mire Miguel Legazpi admirálisnak 1565-ben sikerült a spanyol uralom tartós alapját megvetnie a szigetcsoporton, ismét Cebuban. Miközben a katonák az újonnan elfoglalt város égett romjai közt keresgéltek, megtalálták a Gyermek Jézus egy kis szobrát, amelyet annak idején Magellán vitt Cebuba, és ajándékba adott a megtért királynőnek. Művészi értéke csekély, de a nemzet nagy vallási kincse lett, s ma is nagy tiszteletben részesítik a Szent Gyermek Bazilikában; a templom azon a helyen épült, ahol a szobrocskát megtalálták. Legazpi hamarosan Manilát tette az új gyarmat fővárosává. Gyorsan és viszonylag könnyen meghódította a szigetek nagyrészét; a kicsiny egységekben (barangay-k) élő lakosság csekély ellenállást tanúsított. Csak a délen lakó muzulmán mórok között maradt eredménytelen gyarmatosító törekvésük. Ezek mindmáig szilajul és kitartóan elutasítják a beilleszkedést a keresztény filipino nemzetbe. Egymást követő pápai buliák bonyolult politikai-egyházi rendszert (ún. Patro- nato) alakítottak ki a szigetcsoporton. Ennek értelmében a spanyol uralkodók kiterjedt jogokat kaptak a gyarmati egyházak fölött (pl. kijelölhettek püspököket és más egyházi tisztségviselőket), annak ellenében, hogy anyagilag támogatták a misszionálást. Legazpi kíséretében már voltak misszionáriusok. Hamarosan mások is jöttek Mexikón át Spanyolországból: ágostonosok, ferencesek, domonkosok, 1581-től jezsuiták. Nagy buzgalommal, fáradhatatlan munkával aránylag rövid idő alatt a keresztény hitre térítették a szigetek népét. Csak a mohamedánok és néhány megközelíthetetlen hegyvidéken élő törzs'állt ellen a missziós munkának. 44
