Szolgálat 51. (1981)

Az Egyház az idők sodrában

AZ EGYHÁZ AZ IDŐK SODRÁBAN

>rA kereszténység mint történelmi kinyilatkoztatásra épülő vallás az Istenembernek, Jézus Krisztusnak történelmi személyére és megváltói működésére vezeti vissza létét. Nemcsak kezdete meghatározott időben és térben; ez az eredeti kereszténység történelmileg folytatódik is az egyházban. A történelmiség a lényegéhez tartozik: vagyis nemcsak története van, hanem történelmi egész önmegvalósulásában, amennyiben a történelemben és a történelmen keresztül valósul meg." (Theologisches Taschenlexikon, szerk. Karl Rahner, 4. k. Herder 1972.)

Ezt a történelmiséget tudatosítanunk kell. Az egyén fejlődése is csak akkor harmonikus, ha múltját elfogadva és beépítve tudja jövőbe vetett tekintettel élni jelenjét. Hasonló szerepet tölt be az egyes hivő és az egyházi közösség életében a kereszténység immár csaknem kétezer éves történelme.

Az általános emberi történelem színpadán még a kívülállók is csodálattal adóznak neki, amikor látják, hogyan ápolta és ápolja kórházaiban, szeretetotthonaiban milliók testi-lelki baját, hogyan kalauzolja a kultúra legmagasabb fokára nemzedékek szakadatlan sorait, hogyan küzd, hogy Isten képe kirajzolódjék az ember arcán. A hit fénye világít mindennek végső gyökerére: a testvérben rejtőző Krisztus szeretete hajtja, sürgeti. De nem fenyegeti így a triumfalizmus veszélye? Áldozatául eshetne, ha a hősök, szentek, zseniális újítók és az önzetlen szeretetet sugárzó milliónyi névtelen mellett lépten-nyomon szembe nem találkoznék — még legfelsőbb hatalommal felruházott vezető rétegében is — júdási árulókkal, ingatag tagadókkal, nyilvános bűnösökkel. Mintha csak Krisztus szüntelenül inteni kívánna minket: „nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.“ Mindenki megtalálhatja tehát benne a helyét, ha nem zárja ki magát belőle öntelt farizeusként. — A teljes képhez hozzátartozik mindkét oldal. „Nem szabad félnünk az igazságtól“ — írja Szilas László egyháztörténész bevezető, alapfogalmakat tisztázó tanulmányában.

Az egyház történelmének ilyen kiegyensúlyozott értékelése és megértése megkívánja, hogy mélyebben vizsgáljuk lényegét. Erre hívja fel figyelmünket Urs von Balthasar: héj és kéreg nélkül nem szökkenhet magasba a mustármag. Az egyház történelme összefonódik a világtörténelemmel, de a kettő nem azonos: „Krisztus az Egyházban való testi jelenlétével áthatja az egész világtörténelmet és minden ember életét.“ Ugyanakkor azonban az egyház életének első leírása, az Apostolok Cselekedeteinek könyve csak tágabb értelemben tekinthető történelmi könyv3