Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Bogyay Tamás: Néhány gondolat a középkor megértéséről
vényesülni akaró szabadságvágyat, amely az embert minden ember-alatti és embertelen köteléktől és kényszertől meg akar szabadítani. Végül a harmadik pont: az embernek a közösséghez való viszonya az imádságban. Mint eddig láttuk, az imádkozó ember ismeri fel a maga helyzetét, helyét a mindenségben, az imádkozó ismeri fel a maga igazi szükségleteit; a közösségben való helyét, feladatait is az imádkozó ember látja igazán. Az Aranyszájú szerint: egyedül ez a szó: Atyánk, elég volna arra, hogy levezessünk belőle minden erényt. Aki ugyanis Istent egyedüli Atyának ismeri el és nevezi, még hozzá minden ember közös Atyjának, annak olyan életet kell élnie, hogy ehhez a nagy származáshoz ne legyen méltatlan. Nem véletlen, hogy az atyák felhozott nézetei szinte kivétel nélkül a Miatyánkhoz írt magyarázataikból valók. Ebben mondja ki Jézus legkifejezőbben az ember igazi szükségleteit, és ebben mondja ki az emberek szolidaritását Isten előtt; a legfontosabb és legvégső dolgokban mindannyian egyek vagyunk Isten előtt. Vegyük példának Ciprianus Miatyánk-magyarázatának egy kis részletét: A béke tanítója és az egység nevelője nem akarta, hogy imánkat egyedül, kü- lőnállva végezzük, hogy az imádkozó csak magáért könyörögjön. Nem azt mondjuk: Atyám, aki vagy a mennyekben; nem azt: Kenyeremet add meg nekem ma; és nem csak magának kéri, a bűnök bocsánatát, s nem csak magának kéri, hogy ne essék kísértésbe, és csak maga szabaduljon meg a gonosztól. A mi imánk nyilvánosan és mindenkiért szól, nem egy-egy emberért imádkozunk, hanem mindenkiért, az egész népért, mert mind egyek vagyunk. Isten a béke és egyetértés oktatója, aki az egységet tanította; azt akarta, hogy éppenúgy egy imádkozzék mindenkiért, mint ahogyan ő maga is mindenkit Egyben foglalt össze. (PL. 4,523-524) S végül: a Miatyánkban egy kérésben sincs említve az Egyház. Ebben is azt a felhívást kell keresnünk, hogy imádságunkban a kereszténységen túl, az egyházon túl az egész emberi közösség felé forduljunk. Felhasznált fontosabb irodalom: Gessel, W.: Die Theologie des Gebetes nach „De oratione“ von Origenes. München, 1975. Vogüé, A.: Le Régle de Saint Benoit. VII. / Commentaire doctrinal et spirituel. Paris, 1977. Schmöle, Kl.: Die Fraglichkeit des Betens und Antworten der Kirchenväter. Geist und Leben 1973/6. Medisch, R.: Entgrenzung des Gebetes. Theologie der Gegenwart 1974. Bogyay Tamás NÉHÁNY GONDOLAT A KÖZÉPKOR MEGÉRTÉSÉRŐL A történelem lényegében elbeszélés. Legősibb formája az volt, amit a szülők gyermekeiknek, a nagyszülők unokáiknak meséltek saját fiatalságukról. Az írásnélküli társadalmaknak is volt mindig múltjuk, valamiféle történelmi emlékeze32
