Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Egyháztörténelem-e az Apostolok Cselekedetei?
szóló beszámolójában prófécia formájában János szájába adja: ......S meglátja majd minden ember Isten üdvösségét“ (Lk 3,6). Keresztelő János az Iz 40,3-5 verseket idézi (a két másik szinoptikus evangélium bevezetőjében csak Iz 40,3 található, vö. Mt 3,3; Mk 1,2). Jézus első, szülővárosában mondott beszédét (Lk 4,16-30) is olyan részletekkel egészíti ki Lukács, melyeket sem Máté (13,53-58), sem Márk (Mk 6,1-6) nem említ: amikor Jézus a názáreti zsidóknak szemükre hányja hitetlenségüket, Illés és Elizeus próféta példáját idézi, akik zsidók helyett pogányokat segítettek csodatevéssel. A Lukács-evangélium végén Jézus utolsó beszédében prófétai jövendölést ismétel, amely szintén az üdvösség egyetemes voltát hangsúlyozza: a Messiás „nevében megtérést és búnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek“ (Lk 24,47). A Csel elején Jézusnak ugyanezt a mondását ismétli meg Lukács más szavakkal, „minden népnek" helyett „a föld végső határáig“ kifejezést használva (Csel 1,8). Ugyanezt használja Pál is első missziós beszédében, a piszídiai Antióchiában. Itt Iz 49,6 versét idézi: „Először nektek (zsidóknak) kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig“ (Csel 13,46-47). A Csel záró szavaiban Pál így rója meg a hitetlen római zsidókat: „Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítő szándéka a pogányoknak szól majd, s azok hallgatni fognak rá“ (28,28). Nemcsak Pál, hanem Péter első beszédében is kifejezésre jut a tény, hogy az evangélium mind a zsidóknak, mind a pogányoknak szól: „Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk“ (Csel 2,39). Amint Pál apostoli működésének csúcspontja megérkezése Rómába és ott a pogányok tanítása, úgy Péterének tetőpontja a pogány Kornéliusz megtérése és keresztsége. Ezt követően Péter alakja háttérbe szorul, és Pál lesz a főszereplő. Azt, hogy a százados megtérése nem egyedi eset, hanem általános gyakorlatot kezd el, Péter cezáriai beszédének egyetemességre vonatkozó kitételei mutatják: Isten előtt „minden nemzet fia“ kedves (Csel 10,34); Jézus „a mindenség Ura“ (10,36); „mindaz“, aki hisz Jézusban, elnyeri bűnei bocsánatát (10,43). A százados megtérésére Péter maga így utal a jeruzsálemi zsinaton: „Tudjátok, hogy engem az Isten kezdettől fogva kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium tanítását és higgyenek“ (15,7). Isten ezt az akaratát Cezáreában egész különleges módon, egy új, „pogány“ Pünkösd eseménye által mutatta meg: elküldte a Szentlelket Kornéliuszra és házanépére (15,8; vö. 10,44-48). A zsinat a százados esetének alapján egyszer s mindenkorra jóváhagyja Pál véleményét és lehetővé teszi apostoli működését: a pogányoknak nem kell zsidókká lenniök ahhoz, hogy megkereszteljék őket. 23
