Szolgálat 50. (1981)
Stiassny József: A zsidó házasság a keresztény kor kezdetén
Maga a szertartás a leendő férj szavaiból áll: „íme nekem vagy szentelve Mózes és Izrael törvénye szerint.“ Ezek az ünnepélyes szavak (verba sollem- niora) a személyes helyzet megváltozását hozzák magukkal. A rómaiaknál hasonló körülmények között a nő jelentette ki: „Ubi tu Gaius, ego Gaia“ (ahol te Gaius vagy, ott én Gaia vagyok“). Megjegyezhetnénk ehhez, hogy a zsidóknál nem a férfi „szenteli meg“ a nőt, hanem a nő a férfinak „van szentelve“: fenntartott személy, egyetlen egy valakit illet, érinthetetlen. Ebben az összefüggésben lehetetlen nem gondolnunk a „herem" szóra, amelynek alapvető jelentése szintén az „elkülönítés“, és amelyből az arab nyelvben a „hárem“, a feleségeknek fenntartott lakosztály származik. A Talmudban megtaláljuk egy régebbi formula nyomait, amikor a vőlegény ezt mondta: „Megszereztelek“. A Mishna így magyarázza ezt: „Háromféleképpen lehet egy nőt megszerezni: pénzen, szerződéssel és együttlakással“ (Qid. 1,1). Ez a szabály érdekes, mert megmutatja a házasság kifejlődését. Valamikor minden a leendő vőlegény meg a leendő menyasszony édesapja között folyt le. A menyasszony kereskedés tárgya volt, anélkül, hogy joga lett volna saját véleményének kinyilvánítására. Az itt szóban forgó korszakban, az I. században, a fiatal lány aktív szerepet visz a házasságban: neki, nem pedig apjának ad át a férfi egy pénzdarabot vagy karikagyűrűt. Ha egyszer a fiatal lány elfogadta a leendő férj ajándékát, a „qiddushim“ jogilag érvényes. A vőlegény és menyasszony családja közti pénzügyi tárgyalásokat már nem tekintik a házasság fényegéhez tartozó dolognak. A lányt 12 éves és egy napos koráig „qetana“-nak, kislánynak hívják; 12 évtől 12 és fél évig „na’ara“, fiatal lány a neve, azon túl pedig „boguéret“, felserdült. 12 és fél éves koráig a fiatal lánynak nincs joga visszautasítani az apjától elhatározott házasságot; azon túl beleegyezését kell adnia. Általában 12 és 13 éves kora között történik az eljegyzés, de a fiatal lány továbbra is szüleinél él egy éven át, hogy mindkét fél megtehesse az együttlakáshoz szükséges előkészületeket. A menyegző A „qiddushim“ által a fiatal lány vőlegényének van szentelve. Ennélfogva már nem rendelkezik saját magával. Ha szerencsétlenségére más férfinek adta magát, magára vonta a büntetőjogtól kiszabott összes büntetést. A tulajdonképpeni menyegző a „deductio“ vagy „conductio“ (elvezetés) szertartása, amelynek folyamán a feleséget a vőlegény házába vezetik. A Bibliában használt kifejezés „laqah", (magához) venni (vö. MTörv 20,7). Az itt tárgyalt korban jobban szeretik a „nasa“, fölemelni szót, kétségtelenül azért, mert a férj fölemelte feleségét, hogy bevigye házába. E szertartás jogi jelentése az, hogy a fiatal lány apja hatalmából (potestas), kezéből (manus) a férjébe kerül. Egyébként a férjnek felesége iránti kötelezettségei csak attól a pillanattól kezdődnek, amikor magához vette az asszonyt. A „deductio“ nagyon vidám ceremónia, ahol a barátok tömege kíséri a házastársakat. A menetet jelző görög szó a „pompa". A feleség királynőként ko84
