Szolgálat 50. (1981)
Szabó Ferenc: Szent Ambrus katekézisei
rónát visel a fején. Otthon nagy lakomát adnak, ennek a neve „simha“, vagyis „öröm“ (vö. Mt 25,21: „menj be urad örömébe“), és a „shoshebin", a vőlegény barátja (vö. Jn 3,29, ahol a Keresztelő nevezi magát annak), kiemelkedő szerepet visz rajta. A talmudi legenda szerint Ádám és Éva házasságakor maga Isten töltötte be ezt a szerepet (Bér. 61 a). A hellenisztikus korban a nő helyzete jelentős javulásának vagyunk tanúi. Annak megelőzésére, hogy a férj önkényesen elküldje feleségét, behozzák a házassági szerződést, a „ketubba“-t (a görögöknél „apographé“ vagy „szün- graphé“, vö. Tób 7,13-14: Ráguel „megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint"), amely meghatározza, milyen kárpótlást kell fizetnie válás esetén a férjnek felesége részére. A Talmud szerint (Sanh. 22 a) a házasság és a puszta együttélés (kon- kubinátus) közötti lényeges különbség az, hogy az utóbbinál nincs „ketubba“, sem pedig „qiddushim“, míg az előző esetében ez kötelező. Mária és József helyzete Az imént leírt jogi keretből kiindulva könnyű megérteni József és Mária viszonyát. Szövegeink nem teszik lehetővé, hogy meghatározzuk Mária korát eljegyzésekor, de föltehetjük, hogy 12—13 éves kora között történt. Megvolt a „qiddushim“ szertartása, és Mária továbbra is szüleinél lakott. József már a jegyese volt („ish“ vagy „ba’al“, vö. MTörv 22,13), de természetesen még nem volt joga a testéhez. Ebben az időszakban, vagy inkább ennek a végén ad számot magának József arról, hogy Mária gyermeket hord. A Másodtörvénykönyv 22,19 előírása szerint készül őt elbocsátani (shalleah), ami nemcsak joga, hanem kötelessége is volt. Nem vág tárgyunkba, hogy itt azt keressük: miben állt József „igaz volta“, és milyen okból akarta „titokban“ elbocsátani Máriát, amikor minden elbocsátás jogi aktus volt, következésképpen nyilvános, még ha bizonyos diszkréciót lehetett is tanúsítani. Bárhogyan is legyen, Máté evangéliumának elbeszélése szerint József angyali üzenetet kap, s erre elhatározza, hogy mégis megköti a házasságot, magához véve jegyesét, Máriát. Máté evangéliuma tökéletesen egybehangzik a tárgyalt korszak házasságjogával és házassági szokásaival, amint azokat más forrásokból ismerjük. Mi több, úgy tekinthetjük és úgy is kell tekintenünk, mint e szokások egyik tanúbizonyságát, amelyet a társadalomtörténésznek figyelembe kell vennie. Szabó Ferenc (Róma) SZENT AMBRUS KATEKÉZISEI Az utóbbi harminc év kutatásai alapján új fényben látjuk Szent Ambrus életművét. Igazságtalannak és hamisnak bizonyult az a felületes minősítés, amely 85
