Szolgálat 50. (1981)
Nagy Ferenc: Az irgalmas szamaritánus
rencsétlennel való azonosulásra? Talán mint a templomi kultusz szolgái teljesen az istentiszteletet szabályozó előírások megszállottjai; számukra csak a kultusznak van értelme, a valláshoz csak az tartozik hozzá, minden más jelentéktelen és értelmetlen? - Mindenképpen arról van szó, hogy a másikban nem ismernek önmagukra, nem éreznek sorsközös9éget a félholttal, és így megsegítésére semmit sem tesznek. Előre kitervezett útjukon mennek tovább, pedig Isten irányváltoztatásra hívná őket. Jézus egyszerűen leírja magatartásukat. De talán meg is bélyegzi, el is ítéli őket? A törvénytudónak rá kell jönie arra, hogy őt is hasonló veszély fenyegeti: könnyen elsáncolhatja magát abba a hiedelembe, hogy az örök élet elnyeréséhez elegendő biztosítékot talál a Törvénynek és helyes alkalmazásának elméleti ismeretében. 3) A szamaritánus Arra utazik egy szamaritánus is. Valószínűleg kereskedelmi ügynök (vigéc), aki a saját öszvérén lovagol; ráadásul esetleg még vándorkereskedő is: egy másik öszvéren az áruját szállítja. Nem valami finom, emelkedett szellem; a Törvény bonyolult rendszerében járatlan; feltehetőleg nem vallásgyakorló, nem is különösebben hivő; zsidó szempontból eretneknek számít, ki van zárva a jeruzsálemi templomi kultuszból. Nyitott szemmel jár a világban, főleg józan gyakorlati érzék irányítja. Névtelen és rangtalan, hírnevével túlzottan nem bajlódik; mivel nincs sok félteni valója, szükség esetén könnyen kockáztatja idejét, javait, becsületét. Meglátja a félholt idegent, odamegy, közelebbről szemügyre veszi, önmagát vetíti ki az ismeretlenbe: „Én ugyanerre a sorsra juthattam volna!“ Megrendül, irgalomra és szeretetre gerjed, és ezzel felebarátja lesz az idegennek. Az a szeretet, amellyel saját életét szereti, éltető napsugárként árasztja el a felebarátot is. Megvizsgálja a sebeket, borral fertőtleníti, olajjal bedörzsöli, ideiglenesen bekötözi. Felebarátját felnyalábolja, felrakja saját öszvérére, óvatosan beszállítja az útmenti vendégfogadóba, mindkettőjüknek szállást bérel. Személyesen gondját viseli a betegnek lefekvésig, sőt egész éjjel. Másnap reggel a fogadósra bízza, előre kifizet két dénárt a betegápolásért, nagyobb költségekre is felhatalmazást ad: ezeket visszajövet majd megtéríti. Egy utolsó pillantást vet felebarátjára, majd öszvérére ülve ellovagol. Gondolatai már messze járnak: saját üzleti ügyei kötik le. Bizonyos idő múlva visszajön, rendezi adósságát; örömmel látja a gyógyulást, aztán továbbmegy a maga útján. Talán hosszú hónapok elteltével, egészen véletlenül megint találkozik a teljesen felépült emberrel. Vidáman megveregeti a vállát: „Na, öregem, hogy vagy? Látom, egészen rendbe jöttél! Tudnánk-e valami jó üzletet kötni?“ 4) Felebarátod a szamaritánus „E három közül véleményed szerint ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?“ — „Aki irgalmasságot gyakorolt vele.“ 63
