Szolgálat 50. (1981)
Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban
Áll az Anya meggyötörtén a keresztnél kínban, könnyben, nézi haldokló Fiát. Csordulásig búval telve sóhajtozva sír a lelke: tőrnek éle járja át. hozzád sír könnyes óhajunk, belülről feltörő szavunk. Jóságos Úr, maradj velünk, Te légy világos reggelünk, ha messze űzöd éjjelünk, benned lesz édes életünk! Jézus, legjobb, legkedvesebb, oly csodálatos örömed! Jóságodat ki érti meg? Tehozzád fűz a szeretet. Ó Jézus, szívek mámora, a Szűz virága, magzata, örök dicséreted dala az égnek legyen záloga. Ámen. 45 Forrjon egybe az egek kórusa s édesanyánk, az Egyház himnusza, alleluját a hivő nép dala egyre zengjen. Halál holtán ujjongva győztesen győzelmének örüljünk lelkesen, földön béke s ujjongó dal legyen fenn a mennyben. Ámen. 11) Himnusz Jézus Szíve ünnepére: összeállítás a „Jubllus“-ból Az új breviárium visszamegy a középkori Jézus Szíve-tisztelethez, és a Clairvaux-i Szent Bernátnak tulajdonított Xll.sz.-beli ún. „Jubilus“-ból állítja össze a Laudes himnuszát. Szent Bernét szerzősége ma már bebizonyítottan téves, de ez a „Jubilus“ ( = ujjongás) az ő műveinek és misztikus teológiájának hatása alatt keletkezett. A „Jubilus“ magánimára írt hosszú verskoszorú, amelynek középkori közkedveltségéről gazdag kéziratanyag tanúskodik. A fordításban nehéz visszaadni a versszakok négyes rímképletét, de ez lényeges ahhoz, hogy a vers misztikus érzelmi telítettsége kifejeződjék. Jézus, jóság szerzője te, minden vígság ígérete, édesség, áldás kútfeje, a szív valódi öröme. Te felemelsz, ha vétkezünk, kegyes vagy, hogyha kérlelünk, mily jó vagy, hogyha keresünk, s még mennyire, ha meglelünk!? Jézus, szeretni tégedet lelket tápláló élvezet, elég a szívnek nem lehet, hanem csak annál éhesebb. Ó drága Jézus, szomjazunk, téged vár minden sóhajunk, 12) Himnusz a Fájdalmas Istenanyához Valószínűleg a Xlll.sz.-ban íródott, szerzője ferences, de Jacopone da Todi (f 1306) szerzősége nem bizonyított. A liturgiában évszázadokig mint a Hétfájdalmú Szűz miséjének szekvenciája (az Alleluja versét kibővítő költői alkotásként) szerepelt, bár valószínűleg eredetileg magánáhítatból és magánimádságra íródott. Rendkívül népszerűvé vált a középkor végén. A breviárium, helyes ítélettel, részekre osztva beiktatja a Hétfájdalmú Szűz zsolozsmájába. Itt mi az egész költemény összefüggő fordítását közöljük. Hogy gyötrődik, hogy siratja áldott szívű édesanyja Isten egyszülött Fiát! Nincs határa bánatának, a jó anya fájdalmának, amíg nézi magzatát.
