Szolgálat 50. (1981)
Hets Aurelián: P. José de Anchieta boldoggá avatása
Kit nem késztet zokogásra, Krisztus anyját hogyha látja ennyi gyötrelem között? Ki nem érez bút, keservet, ha szemléli Fia mellett szenvedni a Szentszülőt? Népe bűnét hogy lemossa, korbácsverten, megkinozva látta édes gyermekét, látta Jézust elhagyatva haldokolni, míg kiadta utolsó lehelletét. Édesanya, szeretetnek dús forrása, hadd szenvedjek, hadd könnyezzem teveled! Add, hogy szívem veled égjen az Úr Krisztus szerelmében s tetszésére hadd legyek! Kérlek, Szűzanyám, esengve, hathatósan vésd szivembe szent Fiadnak sebeit. Hozzád esdek, ó ne vesd meg, vetem oszd meg a keresztnek megváltó gyötrelmeit. Sírjak véled, amíg élek, Fiad kínos keresztjének sorsosává hadd legyek. A keresztnél veled állni, bánatoddal eggyé válni vágy emészti lel kernet. Szüzek Szüze, ékességes, immár légy számomra édes: hadd osszam meg könnyeid. Tedd, halálát hogy hordozzam, Krisztus kínjában osztozzam s ne feledjem sebeit. Add, hogy sebe beborítsa és keresztje mámorítsa, hulló vére lelkemet, tűzben égni ó ne engedd: ítéletkor, Szentszűz, benned találjam védelmemet. A keresztfa oltalmazzon, Krisztus kínja erőt adjon s kegyelmével járjon át. S ha testemmel porba tértem, add, hogy lelkem dicsőségben nyerjen égi koronát. Ámen. Hets Aurelián (Säo Paulo) P. JÓSÉ DE ANCHIETA BOLDOGGÁ AVATÁSA II. János Pál pápa az elmúlt év júl. 3-án a Säo Paulo-i magyar bencések morumbi új templomában 1200 szerzetest fogadott. Azóta ott emléktábla is megörökíti ezt. A Szentatya a szerzetesi hivatás és tudat lényegéről tartott mélyen szántó elmélkedésének bevezetésében beszélt a szerzetesség jelenlétéről az Egyház apostoli munkájában, és többek közt kijelentette: „Mikor erre a látogatásra belsőleg készültem, és odaadó figyelemmel szívtam magamba az Egyháznak ezzel az országgal kapcsolatos történetét, valóságos felfedezésre jutottam: a brazil egyház története egész terjedelmében szoros kapcsolatban áll — sok esetben azonosul — egyes szerzetesrendek fáradhatatlan missziós 46
