Szolgálat 50. (1981)
Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban
Újabban leginkább Hrabanus Maurusnak tulajdonítják, de szerzősége bizonytalan. Mindenesetre kora középkori (IX. sz.), és az ambrusi hagyománytól erősen függ. A 4. versszak utolsó két sora Szt. Ambrus karácsonyi himnuszából való szóról szóra. Ez a középkorban nem tekinthető plagizálásnak: a régi himnusztár közkincs. A költeményt lendületes, lelkesítő stílusa teszi közkedveltté. c) „Veni Creator“: pünkösdi himnusz vecsernyére Teremtő Lélek, szállj le ránk, jöjj és lelkűnkben végy lakást, teremtett műved: szíveink magas kegyelmed járja át. A Te neved Vigasztaló, Istentől küldött égi jó, tűz, élő forrás, szeretet, lelkekre csorduló kenet. Te hét ajándék Istene, Isten jobbjának ujja vagy, az Atya szent Ígérete, beszédre ihlető erő! Érzékeinkre fényt deríts, szívünk szerelmed töltse be, testünknek gyöngeségeit örök erőddel izmosítsd. Verd vissza ellenségeink, sietve békét hozz közénk, vezérünk légy, Te járj elöl, Te óvj meg minden vész elől. Ó add ismernünk általad az Atyát s egyszülött Fiát. Kettőjük Lelkét, tégedet higgyünk minden időkön át. Ámen 10) A vasárnap dicsérete Minden bizonnyal Szentviktori Ádám (XII. sz.) műve ez a szép húsvéti szekvencia, amelyet az új római breviárium minden második vasárnap matutinumján használ. A 3. és 4. versszakot a római levél teológiája hatja át: az eredeti bűn „minden élő embert ítélet alá helyezett“, de Isten irgalma nagyobb, mint az ítélő haragja. A feltámadás visszaviszi az „elveszett juhot“, azaz a tévútra jutott emberiséget a mennyország közösségébe. Ez a gondolat viszont régi patrisztikus magyarázata az elveszett bárány evangéliumi példabeszédének. A sodró hangsúlyos ritmus és bonyolult rímképlet a középkor későbbi, modernebb verselésének jellegzetessége. Áldunk szent nap, minden nap elseje, Krisztus napja, győzelmi ünnepe, öröm napja, vigasság ideje: szent vasárnap! A vak szemnek te hozol újra fényt, felszakítod a poklok börtönét, győz az élet, a föld s a magas ég eggyé válnak. örök Király: ítélt a föld felett, minden élőt bűn alá helyezett, hogy a gyengét mennyei szeretet fogja-védje. így az Isten — Bölcsesség, Hatalom — irgalmával úr lesz a haragon, mikor minden zuhanva hull vakon le a mélybe. Alvilágból életre támadott, emberfajnak épséget így adott: vállra véve viszi a kis juhot mennyországba. Angyal, ember békében egyesül, a teremtés rendje beteljesül, zeng az Úrnak illő dicséretül örök hála. 44
