Szolgálat 50. (1981)

Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban

zsolozsmában. Az itt közölt hat versszak egy hosszabb tanító költeményből vett válogatás, amit a breviárium Vízkereszt olvasmányos órájának himnuszaként használ. Az első három versszak az eredetiben is egymást követi: a bölcsek ajándékainak jelképes értelmét magyarázza: a következő három versszakkal laza egységet alkot. Az 5. versszak homályos a mai hivőnek. Az ókori teológia a „logosz szpermatikosz“ (magként elhintett ige) kifejezést használta arra, hogy leírja jelenlétét a még megváltatlan, de az üdvösség reményét és ígéretét hordozó Krisztus előtti világban. A 7. versszak nem Prudentius műve, hanem Vízkeresztre komponált doxológia, amit a liturgia minden vízkereszti himnuszhoz hozzáfűz.

Látván az újszülött Fiút a bölcsek kelet kincseit hódolva átadják neki: mirrhát, tömjént és aranyat.

Ismerd fel: nyíltan hirdetik erődet és országodat;

Fiú, e hármas jel szerint Atyádtól kaptad sorsodat!

Királynak szól a színarany,

Istent imád az illatos tömjén: jósolja sírodat a mirrha drága kenete.

Minden városnál, Betlehem nagyobb vagy: néked adatott

megszülni testben a Királyt, az égi üdvösség urát.

Jelezte már prófétaszó, csodáival tanúskodó, magvát elhintő örök Úr, ki minket országába hív.

Mert övé lesznek mindenek, a föld, a menny, a tengerek Kelettől messzi Nyugatig, az alvilág s a magas ég.

Áldunk, Jézus, ki magadat a népeknek megmutatod, Atyádat és Szentlelkedet örökre dicsérjük veled. Ámen.

4) Sedulius himnusza Vizkeresztre

Az V. század nagy keresztény költője Sedulius. Vízkereszt vecsernyés himnuszát az ő egyik hosszabb költeményéből alkották liturgikus forrásaink. A versszakok sorrendje és válogatása már a középkori liturgiában ugyanilyen formában jelenik meg. A biblikus témák képszerűen villannak fel minden további magyarázat nélkül. Tudvalevő, hogy ősidők óta a Vízkereszt három témát kapcsolt össze: a napkeleti bölcsek Imádását, Krisztus keresztségét és a kánai menyegzőt. Az első versszak a féltékeny Heródessel szemben domborítja ki Krisztus királyságának és hatalmának hármas kinyilvánítását (epiphania-ját).

Gonosz Heródes, mit remegsz, ha Krisztus jöttét hozza hír?

Nem bántja földi trónodat, ki koronát az égben ad!

A bölcsek jönnek, lám elöl vezérlő csillag tündököl.

A Fényt a fényben keresik,

Istent imádják kincseik.

(A breviárium doxológiája a fentivel azonos.)

Az égi Bárányt tiszta víz csörgő patakja fürdeti.

Bár bűntelen, lemossa mind magára vállalt vétkeink.

Új hatalom, csodálatos: a korsókban a víz piros! Kitöltik, s íme, míg folyik, szavára borrá változik.

40