Szolgálat 50. (1981)

Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban

Adj üdvösséges életet, hozd vissza újra meleged, a fénytelen vak éjszakát világosságod járja át. Add meg, mindenható Atya, Úr Krisztus által esdeklünk, ki Veled és a Lélekkel egy Urunk, örök Istenünk. Ámen. Fényforrás és világosság, ó egylényegü Háromság, füzével tűnik már a Nap, áraszd a szívbe sugarad. Téged dicsér reggel dalunk, téged kér este is szavunk; kérő imát, dicséretet hadd zengünk mindenkor neked A Krisztust kérjük s az Atyát, s a Lelket, aki egy velük, hallgass meg, hármas Hatalom, egyetlen örök Istenünk. Ámen. 41 Vitatható talán az új breviárium eljárása, amikor a kompletórium hagyományos ős­régi himnuszát (Vl-Vl.sz.) összeötvözte egy valamivel későbbi himnusszal. A jól is­mert „Te lucis ante terminum“ versszaka után egy békésebb hangulatú és kevéssé is­mert himnusz két versszaka következik. Szövérffy kifogásolja ezt az eljárást, és talán valóban a magyarázat rá („ne polluantur corpora“ sérti a mai finomabb ízlést) nem kielégítő. Kísérletképpen közlünk két fordítást. Az első a breviárium mai szövegét követi formai hűséggel. A második a régi himnusz fordítását adja magyaros „ősi nyol­casában. Ez utóbbi kísérlet nem akar rossz példát adni, mintha bármiféle magyaros át­írást helyeselnénk. Mégis egyes esetekben — megfelelő fenntartásokkal — egy magya­ros hangulatú ritmus és népi dallam jól szolgálhatná a himnuszfordítást. Az első sort természetesen népdalból vettük, mint a „Te lucis ante terminum" sor legtermészete­sebb magyar megfelelőjét. a) Az új breviárium kompietórium-himnusza 5) A komptetórium himnusza Kihunyni készül már a fény, Teremtőnk, esdve kér imánk, hogy irgalmad ne hagyjon el, oltalmad vigyázzon reánk. Terólad álmodjék szivünk, érezze jelenlétedet. Zengjük, mihelyt felkelt a fény, mindenkor dicsőségedet. b) A régi himnusz magyaros verselésben Esteledik már az idő, kérve kérjük Teremtőnket, szokott kegyessége szerint őrizzen és óvjon minket. Álnok álmok, éji rémek kísértését távol tartsa, fogja fékre ellenségünk, hogy a testet meg a rontsa. Add meg mindenható Atya, Jézus Krisztus által kérünk, ki veled s a Szentlélekkel királyunk és erősségünk. Ámen. 6) Alkonyi himnusz a Szentháromsághoz A hagyomány — valószínűleg tévesen — Nagy Szt. Gergely pápának tulajdonítja. Inkább a VII. sz. végén vagy a Vlll.sz.-ban íródott. A vesperás hangulatát csodálatos erővel fejezi ki a három rövid versszak. Fordításunkban a hangsúlyos formát hagyjuk érvényesülni az első versszakban, hogy az eredeti szöveg kifejezéseihez közel marad­junk. A breviárium a 2. és 4. hét vasárnapján a második vesperásban használja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom