Szolgálat 50. (1981)
Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban
E rövid cikk keretein belül a breviárium himnuszaiból szeretnénk bemutatni egy olyan válogatást, amely az első ókori keresztény himnuszok szerzőjétől, Szent Ambrustól egészen a középkor utolsó századainak költészetéig nyomon kíséri őket. A szemelvények kiválasztásában több szempont érvényesült. A különböző korok változatos stílusa mellett igyekeztünk nemcsak a legjellemzőbbet, de a legszebbet, legsikerültebbet kiválogatni. A különböző himnuszok más és más módon teszik próbára mind a mai magyar nyelv, mind a fordító lehetőségeit. Mint annak idején a Zsoltároskönyvben, ezúttal is igyekeztünk modern nyelvű fordításokat teremteni, amelyek azonban érzékenyen tükrözik az eredeti szöveg teológiai, költői és imádságos mondanivalóját. Szövegeinkben mindenütt a breviáriumot követtük, ott is, ahol az tudatosan eltér a kéziratos forrásoktól. Ezzel magunkévá tettük Lentini atya felfogását, aki az egyes versszakok kihagyását és a szükséges apró változtatásokat teológiai vagy pasz- torális szempontból javasolta. A kompletórium himnuszának esetében ezt a kérdést gyakorlati példával szemléltetjük: Szövérffy József könyvbírálatában rosz- szallotta Lentini eljárását, mi a két fordítás közlésével az olvasóra bízzuk a döntést. Fordításaink általában követik az eredeti versformát, beleértve a rímes versszakokat és azok szabályos vagy szabálytalan rímképleteit. Az olvasónak azonban tudatában kell lennie, hogy az eredeti költemények közül nem egy néha meg-megdöccen, tehát formailag nem tökéletes. Ez azonban legtöbbször nem a szerző „ügyetlensége“ miatt történik, hanem mert tudatosan beiktat egy- egy szentírási idézetet vagy teológiai kifejezést, amely nem egészen simul bele a kötött versformába. Mi is hasonló gonddal ügyeltünk a biblikus és hittani szókészlet követelményeire, és a versformát ezért néha szabadabban kezeltük. Egyes esetekben viszont (főképp a késő középkori himnuszköltészet egyes szemelvényeiben) a forma fontossága a tartalommal szemben megnő: a sodró ritmus vagy a gazdag rímek elengedhetetlenek, míg a tartalom szubjektív jellege és a mondanivaló kissé bőbeszédű ismétlése mutatja, hogy nem a tartalom magvassága, hanem az érzelmek kifejezése a legfontosabb. Ilyenkor, ha kellett, inkább a szöveg értelmét illetően, nem pedig a formai hűség tekintetében engedtünk magunknak több szabadságot. A műfordítás természetesen mindig valamilyen értelemben megalkuvással jár. A fordításnál az volt a célunk, hogy a különböző szempontok egyensúlyban maradjanak, és így mind a költemény egésze, mind a legfontosabb tartalmi részletek szempontjából hűséges fordítást és az eredeti költeményt szépségben is megközelítő jó verset alkossunk. A himnuszok a breviáriumban mindig az imaórák bevezetését alkotják. Ihletet, hangulatot, imádságos lelkületet kell, hogy inspiráljanak. Ezt teszik vagy úgy, hogy egy napszak jelképes lelki értelmét, vagy hogy egy ünnep titkának témáit idézik fel. Ritkán magyaráznak, inkább képszerűen jelzik egy teológiai téma értelmét, vagy egy-egy lelki magatartást fejeznek ki anélkül, hogy akár dogmatikai fejtegetésbe, akár buzdító beszédbe bonyolódnának. Ugyanakkor tömörségükben nagyon sok teológiai gondolatot, hitigazságot vagy üdvtörténeti 36
