Szolgálat 50. (1981)

Farkasfalvy Dénes: A beviárium himnuszai magyar fordításban

magatartás szabja meg velünk való viszonyát, testvériségét és életegységét.

A gyermekség lelkületét félreérti, aki felelősség elől való menekülést, gyerekes könnyenhivést, önállótlanságot, éretlenséget lát benne, és nem krisztusi nagykorúságot. Jézus a gyermeki lelkűiét és a szolgálat példája; róla olvashatók le hiteles jellegzetességei. Az ő magatartásának kell jellemeznie Atyánkkal való viszonyunkat; ennek kell megszabnia egyházaink egymáshoz való viszonyát is, és a mi egymással való érintkezésünket. Ebben az irányban kell változnunk.

Befejezésül még egy fontos gondolatra szeretnék emlékeztetni. A megtérés Isten kegyelme; csoda az erkölcsi rendben, isteni megváltó tett. Ezt kérjük most itt Istentől. Fogadja hozzá térő készségünket; töltse meg tartalommal: a gyermekség és szolgálat lelkületével; az igazság, a szeretet, az egység akarásával, hogy valamennyien egyek legyünk a Jézus Krisztushoz való hasonlóságban. Hasonlítsunk hozzá Isten országának, az Atya akaratának szenvedélyes szere- tetében; az érdek, a gőg, a félelem, a Gonosz hatalmából való szabadulás keresésében és szolgálatban. Csak így lehetnek az egyházak, csak így lehetünk mi az Üdvösség jelei és valósulásának eszközei.

Jézus szavára: „Ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába“, válaszunk ez: Add, Urunk, hogy hasonlók legyünk hozzád.

Farkasfalvy Dénes (Dallas)

A BREVIÁRIUM HIMNUSZAI MAGYAR FORDÍTÁSBAN

I. Bevezetés

Évtizedek múlva, amikor majd a Második Vatikáni Zsinat által kezdeményezett liturgikus reformokról már valóban múlt időben gondolkozunk, ítélünk és írunk, azt hiszem: az új római breviárium több elismerésben, mint elmarasztalásban fog részesülni. Sőt talán színjelesre vizsgázik a himnuszgyűjteménye, amelynek gazdag és változatos szépsége, teológiai és történeti tudást és szépérzéket egyaránt eláruló válogatása minden hasonló korábbi törekvést messze felülmúl. E siker elsősorban két személy érdeme. A végső válogatás és a himnuszok rendje az olasz P. Anselmo Lentini neve alatt jelent meg (Hymni instau- randi Breviarii Romani, Cittá del Vaticano, 1968). Tudományos alapjait azonban egy magyar szerző, Szövérffy József munkája adta meg, akinek két kötetes műve a modern himnuszkutatás valóságos enciklopédiája: Die Annalen der lateinischen Hymnendichtung, Berlin, I (1964), II (1965). Elsősorban Szövérffy érdeme, hogy a breviárium himnuszainak válogatásakor a latin himnuszköltészet több mint ezer éves, rendkívül szerteágazó anyagához sikerült hozzáférni, éspedig megbízható szövegkritikai adatok alapján.

35