Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Időközben visszahelyeztek Curitiba közelébe. Ezen az új plébánián csak 22 templomom van. De 1980 végén két plébániát csinálnak belőle. Én már voltam itt a szomszéd plébánián 7 évig, egy kórházat is felépítettünk, így a nép már ismer. Sok lengyel, német és brazil származású van itt. A mezőn dolgoznak. Van nap, mikor a gyónás három nyelven folyik. A legtávolabbi templomom 38 km-re van. Az utak nagyon rosszak, sokat esik. De hát ez nálunk már megszokott dolog. Pe. Joao Palkó SVD 83850 Agudos de Sul, Pr. Brasil + Elhagyva Libanont (Csornák Etelka nővér ott maradt, és Papp Julianna nővérünk is ott van), itt mindjárt munka várt. Itt Damaszkuszban a kórházunk mellett van egy iskolánk. Arab és olasz nyelv is szerepel. (Van kb. 50 arab nővérünk a közép-keleti tartományban.) Én életem végén, 80 éves koromban újra tanítónő lettem. I-II. osztályt tanítom az olasz tagozaton. Nem kerül semmi fáradságomba, inkább nagy örömömre van, míg a jó Isten itt hagy. Sokszor kérdezzük: mi haszna van jelenlétünknek ezen a helyen, hiszen a 300 gyerekből és nagylányból alig 20—25 a mienk. És ez nem vetőtalaj, hanem a legkeményebb szikla. Minket az vigasztal, hogy kicsinyek és nagyok mind szívesen jönnek a szabászati tanfolyamra, nincs helyünk a sok jelentkező befogadására. Talán ragad rájuk valami, ha nem szóval, a jó bánásmóddal és példává), és majd gyümölcsöt fog hozni. Mondanom sem kell, hogy az elmúlt időben sem maradt ki a jó Marosi Atya imáimból. Sr. Kollárovits Margit F. M. A. Scuola Italians Bouston Rals, Damasco + Lassan másfél éve lesz, hogy Ausztráliában vagyok (a levél kelte 1980. jún. 10!), de még egy hónap sem múlt el azóta, hogy tűrhetően érzem magam. Hamarosan Ausztráliába érkezésem után kisegítést vállaltam a Sydney-beli magyar és szlovák katolikus közösségeknél. A németek is kértek, de arra már nem jutott idő. A szívem fele Afrikában maradt, annál is inkább, mivel missziós plébániám majdnem gazdátlan. Csak jó szomszédaim látogatják a rám bízott falvak egy részét, örömmel értesültem, hogy egy rendtársam befejezte azt a két hidat, amelyet eljövetelem előtt elkezdtem. Tervbe vettem még egy házat a havonként hozzám érkező hitoktatónak szállásul, néhány út és kápolna építését. Remélem, hogy a Jó Isten és a missziós munkát szívügyüknek tartó hívek és paptársaim segítségével sikerül majd ezeket is kiviteleznem. A rám váró munka fontosabb része az lenne, hogy lakást építsek a lelkekben Jézus számára, azonkívül hidakat meg utakat, amelyek közelebb hozzák az embereket az Istenhez és egymáshoz. Ehhez kérném azoknak az imáit, akik megszívlelték Jézus utolsó kívánságát: „Menjetek ... tegyétek tanítványommá mind a népeket“ (Mt 28,19). Hiszem, hogy amíg körülményeim távol tartanak missziós plébániámtól, az Isten kegyelme ott tovább működik. /P. atya jelenlegi hollétéről még nincs hírünk. Szerk./ P. Pálinkás István SVD 199 Epping Rd., Epping, N. S. W. 2121, Australia + Harminc éves öreg templomtetőnk már olyan rossz volt, hogy szinte csak esernyővel lehetett részt venni a szentmisén, ha esett az eső. A legörvendetesebb az volt, hogy ez a tetőcsere volt az itteni hívek első közös akciója, a plébánia maga kezdeményezte és fedezte. A plébániaépületet kibővítettük, úgyhogy több napos szemináriumokat és gyűléseket is lehet benne tartani. Báziscsoportokat képezünk ki, hogy segítségükkel másokat is elérjünk. A gyerekek hitoktatása most csak heti egy óra, viszont a nővérek családlátogatást végeznek a felnőttek oktatásával. A család keresztény élete nélkül a 82
