Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Beszámoló a Fülöp-szigetekről (Kráhl József)
BESZÁMOLÓ A FÜLÖP-SZIGETEKRÖL’ Illett volna hamarabb válaszolni, de itt március végén van az iskolaév vége, és ilyenkor természetesen sok minden összegyülemlik. Hozzájárult az is, hogy mindenáron be akartuk fejezni az új épületszárnyat. Az évzáró napján, (1980.) márc. 30-án sikerült is felavatni, bár még sok simító munka hátramaradt. Egy csomó adósság is. A diákok számának növekedésével szükség volt új tantermekre. A mi lakásunk a 4. emeleten lesz, ami lehetővé teszi, hogy a régi házat, amely nekünk túl nagy volt, technikai iskolává alakítsuk át szegénysorsú fiúk számára, tandíjmentesen. Itt igen sok kínai van, akikkel a helybeli klérus nem sokat törődött. Amikor a mi misszionárius-csoportunk idekerült, három iskolát nyitott, Manilában, lloilóban és Cebuban (itt vagyok most én), azonkívül 3 plébániát. Világi papok más helyeken ugyanezt tették. így az elmúlt 25 év alatt buzgó evangelizációs munka folyt a tengerentúli kínaiak között, szép eredménnyel. A bonyodalom az, hogy itt, mint ahogy egész Délkelet-Ázsiában, a kínaiak irányítják a gazdasági életet, mert élelmesebbek, szorgalmasabbak, takarékosabbak, mint a helybeli lakosság. Igen anyagiasak, különösen a pogányok, de amikor a gyerek neveléséről van szó, nagylelkűek. Az eredmény: a Xavier School a legjobb iskolák egyike Manilában, a Sacred Heart (Szent Szív) a legjobb Cebuban, a legkielégítőbb felszereléssel és a legmagasabb tandíjjal is: tipikus „elitiskola" a társadalom „krémje" számára. És minthogy a kínai mint második nyelv kötelező (a tanítás angolul folyik), nem sok filipino tűnik ki a tanulásban. A szakiskola tehát jót fog tenni, és ezt kínai diákjaink szülei is megértik. Többi szociális tervünknek is az a célja, hogy áthidaljuk a nagy távolságot a gazdag kínaiak és a szegénysorsú filipinók között. Bár nincs közvetlen megbízatásom rá, én itt mindig ezt tekintettem sajátos hivatásomnak. Az iskolánk fekvése jól illusztrálja a dolgot. A főbejárat Cebu egyik nagy utcájáról van, diákjaink azon át jönnek (autóval, természetesen). A telek másik végén egy hátsó kapu egy kis utcára nyílik, amelynek mentén egy igen szegény nyomornegyed, „squatter barrio" fekszik. Kicsit odébb meg a Negative-Barrio, azaz a már nem ragályos (ezért „negatív") leprások telepe családjaikkal együtt. Hogy valamiképpen segítsük ezt a népréteget, négy napközi otthont tartunk fenn — a gyerekek élelmezésére a szociális minisztérium adja a hozzávalót — és karácsony óta egy klinikát, ahol ingyen orvosi vizsgálatot kaphatnak és jelképes áron orvosságot. Ez a szervezett segélyakció. Ezen kívül sokan csengetnek a hátsó kapunkon, ha kórházba kell valakit vinni, vagy meghalt, és nem tudják tisztességesen el sem temetni. Aztán ott a két kápolna, ahol lelkileg gondját viselem a népnek. 1980 elején megáldottunk egy új helyiséget San Miguelben. Mindez nem sok, és látszólag kevés vizet zavar, amikor annyian élnek szegénységben és nyomorban a város szélén. De a konkrét segítségen kívül ott a pedagógiai hatás, a tanúságtétel. Én a középiskolában történelmet tanítok, és természetesen kihasználom a szegények közti tapasztalatomat, hogy a diákok legalább hálvány sejtelmet kapjanak a szociális igazságosságról. A minisztérium és a városi vezetőség is tudja, mit teszünk e téren, és igen nagylelkűek az elismeréssel. A nemzetközi gyermekév befejezése alkalmából tartományunkban a „legjobb egyéni önkéntes" kitüntetést kaptam a kormánytól. Ez valójában szomorú, mert mutatja, milyen keveset tehetnek mások, hiszen én időmnek csak kis részét fordíthatom erre a munkára. És nekünk éppen ez a tanúságtétel a hivatásunk. Azáltal, hogy az ember egyes szegények ügyében jár hivatalokban, kórházakban stb., igen sokakkal kerül kapcsolatba, és sok jó szót lehet elejteni jobbra-balra. Legtöbb helyen nagy a jóakarat. Bár a tüdőkórházban, ahol elvben ingyen kezelik a szegénysorsú betegeket, egy orvos már panaszkodott, hogy nyakukra hozom „az emberiség szemetét". Volt is olyan, akit a szó szoros értelmében szemétdombról szedtünk fel. Szégyen, hogy egy ilyen félmilliós városban nincs egyetlen * * „Élőhangúi" a Szentatya fülöp-szigeti látogatásához. 76
