Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Beszámoló a Fülöp-szigetekről (Kráhl József)
öregotthon sem. Nemrég végre jött két indiai apáca Teréz anya rendjéből, és a polgár- mester adott nekik ingyen telket, ahol a szegény haldoklók gondját viselik. Én már temettem többet, akik szabályosan éhenhaltak. Aztán ott a barrio népe. A cebuiak igen jó természetű nép. Kevéssel megelégszenek, érzelmesek, szeretnek énekelni, és annak ellenére, hogy nem nagy az ismeretük hit dolgában, ragaszkodnak a keresztény hithez, persze igen népies és sokszor babonás módon. De a mi környékünkön két pap viseli gondját egy plébániának 34 000 hívővel, nagy területen szétszórva; nem csoda, hogy a népnek csak kis rétegével kerülnek kapcsolatba, bár filipinók. Kicsit baj az is, hogy itt még mindig él a „barangay system“; a barangay a legkisebb egység, azon belül nagy az összetartás, de a kívüllevőket idegennek tekintik. Ezért mindenki elmegy misére az ő kápolnájukba, de a szomszédba nem menne, ha csak néhány száz méterre van is. Két pap meg nem képes 15 misét mondani minden vasárnap (ennyi kápolna van). Viszont havonta egy vagy két mise nem elég, hogy rendszeresen jöjjenek. Mióta — majdnem négy éve — minden vasárnap este misézek San Miguelben, megnőtt a hívek száma. És ez nagy vigasztalás: a nép reagál és értékeli, amit az ember értük tesz. Januárban a Santo Nino búcsú alkalmából (a kápolna a Szent Gyermeknek van szentelve) San Miguel népe a következő, hivatalosan kiállított és aláírt egyházközségi tanácsi okmányt nyújtotta át: „MINTHOGY Kráhl József atya az első idegen pap, aki mélyen átérzi a Szent Mihály körzet érdekeit és szükségleteit; MINTHOGY Kráhl Atya odaadó szolgálata a Szent Mihály népe iránt és főleg a szegények iránt az ÜDVÖSSÉG rendje végső megnyilatkozásának kifejezése; MINTHOGY Kráhl Atya képét, teljesítményeire való tekintettel, az idők végéig sohasem lehet kitörölni a lakók szívéből; ENNÉLFOGVA MOST HATÁROZZUK EL, ÉS EZENNEL ELHATÁROZZUK, HOGY KRÁHL JÓZSEF ATYÁT ÖRÖKBE FOGADJUK, MINT A SZENT MIHÁLY KÖRZET. BARANGAY LOREGA-SAN MIGUEL, CEBU CITY, PHILIPPINES SZERETETT FIÁT. TOVÁBBÁ HATÁROZZUK EL, HOGY FT. KRÁHL JÓZSEFNEK ÁTADJUK ENNEK AZ ELHATÁROZÁSNAK EGY PÉLDÁNYÁT, SZÍVES TUDOMÁSULVÉTEL ÉS HIVATKOZÁS CÉLJÁBÓL. Egyhangú jóváhagyással. Tétetett Cebu városában, a Fülöp-szigeteken, 1980. január 9-én.“ Ki tudja, mi ér többet: egy diploma a Gregoriánéról, vagy egy darab papír, amin cebui munkanélküliek, kikötőmunkások és hasonlók bekebeleznek maguk közé mint családtagot? Tavaly névnapomkor az iskolaigazgató azt köszönte meg a nép nevében, hogy megtanítottam őket szeretetre. Hogy mennyire igaz, nem tudom, de a legnagyobb bók, amit valaha is kaptam. Misszionárius életünknek pontosan ez a célja. Minden nehézség elbírható, amíg ott van San Migue! a zajos utcával, ahol a kisgyerekek Ament (áldást) kérnek (ez abból áll, hogy az ember kezét a homlokukhoz érintik és azt mondják: „Amen-ko, Father!“), a betegek, a szegények. Gondolom, az Úr Jézus is jobban érezné magát a hátsó kapunk közelében. Könnyebb ott az evangéliumot élni, mint milliomos üzletemberek elrontott fiai között. A szomszédban van egy szegény asszony, Francisca Califlores (Karfiol), akinek a férje vízhordással keresi a kenyerét, a kis unokájuk olyan rosszul táplált, hogy alig áll a lábán. Több mint két éve egy sürgős sérvoperációhoz segítettem egy kórházban, azóta rendszeresen súrolja a kápolnát, felajánláskor sokszor féltucat tojást ajánl (itt szokás, hogy természetbeli adományt hoznak az oltárhoz, gyümölcsöt stb.), és valaki megfigyelte, hogy egy pesót ad a gyűjtésbe, ami itt sok, összesen alig gyűl össze 15—20-nál több egy misén. Mint az evangéliumi özvegy fillérje. A szociális problémához persze másképpen is lehet közelíteni. Nagy a polarizáció a papságban is. Van, aki nagyon konzervatív és kormánypárti; van sok romantikus pap és apáca, akik azt hiszik, hogy csak forradalom hozhat igazságosabb rendet, és még a szószékről is agitálnak a kormány ellen (Cebuban a redemptorista szerzeteseket 77