Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Színről színre (Johannes Rosche)
Aki másképpen gondolkodik, az nem tudja, mit jelent az üdvösség, az örökre szóló „megistenülés“. 2) Minden ember számára lehetőség nyílik, hogy legalább egyszer találkozzék a feltámadott Krisztussal, és személyesen megismerje őt. Meglesz rá a módjuk — a pogányoknak is, azok milliárdjainak, akik még sohasem hallottak Krisztusról, — a pogánnyá vált keresztényeknek is, akiknek talán olyan unalmas és a valóságtól idegen Istent hirdettünk, hogy sohasem tudták megszeretni, — azoknak az embereknek is, akik vallási és erkölcsi téren egyszerűen kisgyerekek maradtak, bár sikeresen tájékozódnak a mai élet bonyolult szövedékében, — azoknak is, akik gyűlölik az Istent, — a gyengeelméjűeknek, a fejlődésben elmaradottaknak is, akik sohasem jutottak értelmes hitre, — a meg nem született vagy keresztség nélkül meghalt gyermekeknek is, — és végül nekünk magunknak is, akik túlságosan gyengék vagyunk a jó megtételére, akiknek szíve olyan hideg és üres tud maradni. Eszerint az elmélet szerint mindenkinek lehetséges a Krisztussal való teljes, személyes találkozásban üdvösségre jutnia. 3) Mindnyájunknak éberen kell maradnunk. Mert ki vagy mi biztosít bennünket, hogy helyesen fogunk dönteni a halálban? A döntés kimenetele tőlünk függ. És Krisztushoz térésünk őszinteségének nincs más mércéje, mint a mai, a mostani megtérés. A jelenben kell elkezdenünk azt, ami a jövőben szeretnénk lenni. Életünk sok kis részletdöntésével kell előkészülnünk az utolsó nagy döntésre. Az élet: begyakorlódás az ítéletbe. Saját magunkat kell törvény elé állítanunk. Ennek az elővételezett döntésnek mindennemű halogatása élethazugság. Nem élhetünk csak úgy gondtalanul, mindent a végső döntésre hagyva. Ki kezeskedik arról, hogy a végnél még megfordíthatjuk egész életünk irányát? A kezesség csak mi magunk vagyunk. Tőlünk, csakis tőlünk függ, hogy az örök Krisztus előtt elítéljük vagy megmentjük-e magunkat. De életünknek ezt a legszabadabb, legvégső döntését meg kell tanulnunk — itt és ma. Mert az örök isteni Bíró előtt magunk fogjuk kimondani ítéletünket. A tisztítótűz Nem kell-e akkor a tisztítótűz minden groteszk elképzelésével felhagynunk, — mintha valami óriási kínzókamra lenne, panaszkodó, jajgató teremtményekkel? Isten gondolatai egészen más nagyságrendűek. Nem' gondolhatnánk-e el a tisztítótüzet mint pillanatnyi folyamatot? végső tisztulásunk pillanatát? 68
