Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Színről színre (Johannes Rosche)
Külön figyelmet szentelt beszédeiben a németek sajátos problémáinak. A tudomány embereihez szólva sajnálatos, de meghaladott múltnak nyilvánította azt a korszakot, amikor az egyház védekező álláspontot foglalt el a természet- tudományokkal szemben, és ez kölcsönös elidegenedésre vezetett. Hit és tudomány nem áll ellentmondásban; a vallásos embernek ne legyen a tudománnyal szemben kisebbségi érzete, a tudomány pedig lássa be, hogy önmagában, a hit nélkül nem képes megtalálni az emberi élet értelmét. — Erkölcsi téren erőteljesen védelmébe vette a családot, és élesztgette a szociális lelkiismeretet. Rámutatott a világ szenvedőivel való szolidaritás kötelességére, a jóléti társadalom veszélyeire. De elismerő és bátorító szavakat is talált arra a szerepre, amelyet a német nemzet „a szeretet civilizációja“ építésében betölthet. Nem hiányoztak a bensőséges ima pillanatai sem, amiben a Szentatyát a nagy nyilvánosság cseppet sem zavarta: Kölnben Nagy Szent Albert és Kolping Adolf sírjánál, Münchenben a nagy Mária-szobornál, Altöttingben a kegykép előtt és a szent portás testvér, Parzhami Konrád cellájában éjszakázva. „Akik csak a látogatással járó kiadások meglátásáig jutottak, előtte sokat beszéltek, — utána nem volt ez főtéma. A nagy többségnek többet adott, mint .érdekességet'. Sok szónál többet mondóak voltak számomra a képernyőn látható arcok, .ellopott' pillanatok" — írja egy tévénéző. A statisztika szerint 11 millió ember követte így a pápa útját, s közülük 88% pozitív benyomást kapott. Természetes viselkedése, kedvessége nagy hatást tett a kissé merevebb németekre. Igen kedvező benyomást keltett jó német kiejtése, meggondolt, nyomatékos beszéde is. Külön hálával fogadták felhívását a nov. 3-án elrabolt 11 éves Cornelia Becker érdekében; sajnos a kislány akkor már — mint utóbb kiderült — halott volt. Mindent összevéve: a pápa vonzó egyénisége ismét „csatát nyert" Németországban. Egyénisége? De hiszen ez mindenestül felolvad szolgálatában! Találóan írja valaki: „A Szentatya nem népszerűséget keres, nem az utazás maga vonzza. Száz százalékosan átadja magát, erejét, egészséget, minden percét Krisztusnak és az ő ügyének. Ezt a mamutprogramot, ezt a túlfeszített, de amellett semmi idegességet, kapkodást vagy bizonytalanságot nem mutató munkatempót csakis egy magasabb, egy szent cél érdekében lehet kibírni.“ Hogy azonban látogatása — amelyet ő maga „történelmi jelentőségűnek" tart — a lelkekben és a német társadalomban tartós gyümölcsöket hozzon, ahhoz mindannyiunk imájára van továbbra is szükség. S. M. SZÍNRŐL SZÍNRE Az utóbbi évtizedekben az ember „végső dolgairól" szóló egész tanítást újonnan kellett átgondolni. Ezért mondhatta tréfásan egy teológus: „Menny és pokol átalakítás miatt zárva." 66
