Szolgálat 49. (1981)

Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Halál - vagy túláradó élet?

Mind a két említett félreértés mutatja: csak akkor beszélhetünk a gyermeknek a továbbélésről és az Isten melletti életről, ha megfelelően megértettük vele a halált és az életet. Nem lenne szabad a második (vallási) lépést az első (a természettudományos) előtt megtenni.

Tapasztalatok, kísérletek az örök élet megértésére:

1. A változás „építőkockája“.

A gyermeknek már előbb meg kell tapasztalnia, hogy a változás, az átalakulás a valóság egyik legfontosabb eleme. Ha valami képes alakulni, az életet jelent, ha nem képes többé, az halált.

Ugyanakkor meg kell éreznie, hogy nincs átalakulás fájdalom nélkül.

Elemi megfigyelések előkészítik annak elfogadását, amit hitünkben a feltámadás jelent:

— Egy mag kicsírázik.

Kicsike, mégis valami „nagy" rejlik benne.

A földbe kell hullania (eltemetődnie).

Meg kell halnia a földben.

Kinő. Növekedés közben ápolásra szorul.

Termése hasonlíthatatlanul nagyobb, mint ő maga volt.

— Egy bimbó kinyílik.

Tavaszi virág nő ki a fölből.

A gyermek örül a tavaszi virág „feltámadásának“.

— A víz életerőt ad.

Titokzatos valami a víz.

Az üdítő víz erőt ad az élethez.

A gyermeknek meg kellene tanulnia, hogy elmélkedő csendben összeszedheti magát és figyelhet belső érzéseire, gondolataira. Továbbá: hogy ebben az összeszedettségben megköszönhet Istennek minden kapott jót, kérheti, hogy vele, a mindenestül jó, örök Istennel együtt szeressen, és kapcsolatban lehet vele.

2. Énünk egy házban lakik.

Ezt a mondatot játékban dolgozhatjuk fel. Megyek (táncolok) a lábammal, — a lábam vagyok én? Megfogom a kezed (vagy a babát) a két kezemmel — a kezem vagyok én? (Ugyanígy járunk el a fejjel, a nyelvvel stb.) Hol látod az „én“-emet?

Ezután megmagyarázhatjuk: Valódi énünk, az, amelyik jár és fog, gondolkodik és szeret, egy házban lakik: a testünkben, lábával, kezével stb. Ez a ház öreggé és beteggé válhat. Ha a láb már nem tud menni, a fül nem hall, a szív nem dobog, a test nem dolgozik többé, akkor a gondolkodó, szerető Én elhagyja a házat, mert az már használhatatlan.

40