Szolgálat 48. (1980)
Halottaink - Györe Pál SDB (Dr. Tóth Ferenc SDB)
küldte el nekünk alighanem utolsó cikkét „bencés számunkba.“ Szerk.) A betegség csak élete utolsó öt hónapjában tudta megtörni munkabírását; akkor hallottuk először panaszkodni is. De ekkor is a legszebb példát adta lelkierejéről és kissé fanyar kedvességéről. Egyik volt tanítványa így emlékezik erre: „Sokszor áldoztattam és segítettem neki a betegágyon. Mindig volt néhány kedves szava hozzám. Betegségéről nem szívesen beszélt, bár tudta, mit hordoz magában. Nagypéntek délután 3-kor így szólt betegtársához: ,Most Krisztusra gondolunk, aki hordozta keresztjét, és meghalt értünk. Nekünk is hordoznunk kell keresztünket, hogy bemehessünk Isten országába. Ajánljuk fel mi is másokért, hogy könnyebb legyen!' — A szeretett kiváló tanár most szenvedésével tanított engem.“ Utolsó napjait itthon, Pannonhalmán töltötte, sokszor nem volt már öntudatnál. Június 17-én este 11 órakor halt meg. A Boldogasszony kriptájában temettük el 21-én, nemcsak rendtársai, hanem számos tisztelője, régi diákja részvététől is kísérve. Életéről és munkásságáról nagy tisztelettel és megbecsüléssel emlékeztek meg a különböző tudományos intézetek és levéltárak is. Az igazságot kutatta egész életében: az örök Igazság legyen most boldog osztályrésze. Confrater GYŐRÉ PÁL SDB (1900—1979) Temetünk, temetünk . . . Nehéz a koporsóra nézni. Jó Pali bácsi sírjánál mégis valami végtelen nyugalom terjed. Maga volt a jóság. A papi hivatások bölcsője a keresztény család. Ilyen családban született. 15 hónapos korában súlyosan megbetegedett. Szülei Istennek ajánlották gyermeküket azzal a gondolattal, hogy ha elfogadja szolgálatára, papi pályára adják. Szépen rendbejött, növekedett. Már iskolás kora előtt megtanult olvasni. Buzgón lapozgatta a Szentírást. Olvasgatta Krisztus szenvedésének történetét, a szentek életét. Iskolába kerülve szorgalmas és jó tanuló lett. Kitűnt a templom szeretetével, szorgalmasan ministrált. Noha szülei soha nem említették neki fogadalmukat, nagy meglepetésükre 12 éves korában eléjük állt, és kérte, hogy pap lehessen. Szülei a drága taníttatási költségekre hivatkozva elhalasztották a döntést, hogy megérjen benne az elhatározás. Ő erre felajánlotta, hogy nyáron napszámba jár, vasárnapokon meg a kuglizóban babákat állítgat, s így összegyűjti a tandíj egy részét. A következő évben újra előállt a kéréssel. Ekkor plébánosuk bejuttatta a péliföldszentkereszti szalézi intézetbe. Itt végezte példás szorgalommal a gimnázium négy osztályát. Első fogadalmait a noviciátusi év után Wern- seeben tette le. Hazatérve befejezte a gimnáziumot. Abban az időben a szalézi kis- papok magántanulók voltak, és nehéz körülmények között végezték tanulmányaikat. A következő két évben Péliföldszentkereszten a gimnazista kispapok nevelője volt. Ezután Torinóba került a rend nemzetközi teológiájára. Nemcsak tanult, hanem igyekezett a szalézi szellemmel is töltekezni. Gondolt testvéreire is. Lefordított olaszból egy kedves könyvet, amelynek címe: „Hogy is mondta Don Bosco?" Nemcsak lefordította, hanem magamagát is így kérdezte, ha valamiben dönteni kellett. 1927. júl. 10-én szentelték pappá az ottani Keresztények Segítsége bazilikában. Mint újmisés Nyergesújfalura került. 1931-ben újra Péliföldszentkereszten bízták rá a kispapok nevelését és tanítását. Egészsége gyenge. Mégis csupa szeretet, kedvesség, figyelmesség. Szerettük mindnyájan, akik ott voltunk. Két év múlva Budapestre, a Szent Alajos házba került mint gyóntató, és beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány- egyetemre, latin—német szakra. Az imádságos életre és a komoly munkára nagyszerű példát adott. Támogatott minket, ott tanuló kispapokat. Kis bajainkat komolyan vette, vigasztalt, bátorított, pedig neki is voltak gondjai. A diplomát megszerezve nyergesújfalui gimnáziumunkban tanított. A gyermekekhez kedves, mosolygós volt, a kollégák iránt készséges, megértő, türelmes. Jó volt vele együtt dolgozni. A háborús időkben, amikor Muraszombatot visszacsatolták Magyarországhoz, az ottani szalézi ház igazgatója lett (1942). Nehéz körülmények között, rejtett indulatoktól körülvéve vezette az intézetet. Amikor a háború befejeződött, visszakerült Magyarországra és több 87
