Szolgálat 48. (1980)
Halottaink - Dr. Csóka János Lajos OSB (Confrater)
A betegség — amely 83. évében tört rá — hamar, de fájdalom nélkül végzett vele. Szinte csodálatos, hogy a gyorsan kifejlődő tüdőrákot ö maga észre sem vette; alig akart bemenni a kórházba, és onnan is mindig visszakívánkozott, hogy neki nincs semmi baja. Halála előtt pár órával még önállóan megfürdött, és utána csendben elaludt. Reggel az ápolónő már halva találta. Egész életében a békét és nyugalmat szerette, ilyen csendben és békében ment el közülünk is az örök béke és nyugalom országába. Győrben, régi ismerősei, barátai, tisztelői és diákjai nagyszámú részvételével temettük el a bencés templom kriptájába, ahová mindig kívánkozott. Confrater Dr. CSÓKA JÁNOS LAJOS OSB (1904—1980) A vasmegyei Bükön született 1904. jún. 23-án sokgyermekes, komoly vallásos légkörű családból. Hat évet a szombathelyi premontrei gimnáziumban töltött, majd a Rendbe való felvétele után Pannonhalmán fejezte be a középiskolát. Latin—történelem szakból szerzett tanári oklevelet, és történelemből doktorátust is. 1930-ban történt felszentelése után 1943-ig főiskolai tanár volt Pannonhalmán, leszámítva egy éves hitoktatói működést Celldömölkön és két éves bécsi tanulmányi szabadságot levéltári kutatásokra. 1943—46 között a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött. 1948- tól újra Pannonhalmán tanított egészen haláláig. Egyúttal a levéltár őre, majd főlevéltáros lett. Közben félévig Győrben, majd tíz évig pannonhalmi gimnáziumunkban is tanította diákjainkat. Szerzetespapi életét a csendes, komoly elmélyültség, a feltűnő külsőségek kerülése, valamint bizonyos kis „racionalizmus" jellemezte; hitét és lelkiéletét is a kinyilatkoztatás biztos értelmi alapjaira építette. A szerzetesi fegyelem megtartásában, a közös liturgián való részvételben mindig példát mutatott; a rendtársak szolgálatára, a vendégekkel való — sokszor nehéz — foglalkozásra mindig készséggel és áldozatosan vállalkozott, még betegsége kezdetén is. De — amint nagy példaképe, Beda Venerabi- lis írja önmagáról — ezeken kívül minden gyönyörűségét a tanulásban, a tanításban és az írásban találta. Csendes, rendszeres, következetes munkával és tanulással komoly szaktekintéllyé képezte magát a történelemben, főleg a magyar történelem 11—14. századaiból. Foglalkozott az Anonymus-kérdéssel, bár teljes megoldása neki sem sikerült. Kutatásainak foglalatát „A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XIV. században" c. nagy munkában adta elénk; itt szinte az egész középkori irodalmat összegezte. Elsőnek kísérelte meg az újabb kutatások alapján a történeti és hagiografikus irodalom monográfiájának megírását. — Másik fő kutatási területe a Szent Benedek-rend magyarországi és világtörténete volt. Ezekből a kutatásokból született meg legnagyobb műve: Szent Benedek fiainak világtörténete. Jelentőségét mutatja, hogy német nyelvre is lefordították, s még közvetlenül halála előtt megérhette a megjelenését is. A Bajor Bencés Akadémia adta ki, amelynek 1970-ben rendkívüli tagja lett. Számos történelmi és levéltári cikke jelent meg a legkülönbözőbb magyar és külföldi folyóiratokban. Éveken át volt a Pannonhalmi Szemle felelős kiadója. Nemcsak tudós volt, hanem kiváló tanár, tudományát élvezetesen, színesen, lelkesítőén és világosan átadni tudó előadó is. Nemcsak mi, akik a főiskolán, ill. a noviciá- tusban hallgathattuk rendtörténeti óráit, hanem a gimnáziumi diákok is mindig szeretettel és tisztelettel emlékeztek vissza óráira. Sajátos egyéni stílusával mindig le tudta kötni hallgatóit, fel tudta bennük kelteni a történelem iránti szeretetet, és növendékei mindig érezhették a fiatalok iránti megértő és emberi szeretetét is. Szívesen kapcsolódott bele a lelkipásztori munkába: kisegítésekkel, prédikációkkal. A bazilikában is éveken át rendszeresen vállalt gyóntatást. Magával szemben mindig kemény volt. Súlyos betegsége már régebben kezdődött, de sokáig alig tudtunk róla, mert panaszkodni, nyűgösködni sepki sem hallotta. Még a kórházból való visszatérése után is épp oly áldozatosan dolgozott, kalauzolt és állt mindenkinek rendelkezésére, mintha teljesen egészséges lenne. (Ekkor írta meg és 96
