Szolgálat 48. (1980)

Az egyház szava - A Szentatya beszéde júl. 8-án a maritubai lepratelepen

gányok egy csapata megöli. Ez a vértanúság volt új hazája, új népe iránti szere- tetének végső tanúbizonysága. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért“ (Jn 15,13). Mártír—vértanú görög eredetű szó, pontosan „tanúságtevőt“ jelent.

Ha korszerű keresztény feladat az imádság és a munka belső összhangjának a megvalósítása, ha korszerű feladat a másokért élő apostoli szellem kialakítása, mindennek csakis akkor lesz hitele és hathatós ereje az emberek szemében, ha meggyőződésünkről tanúságot teszünk egész életünkkel, és ha kell, feláldozzuk azt testvéreinkért. Szent Gellert, a vértanú végső példája és tanítása pontosan az, hogy — ha nem is vérünk ontásával — de tehetségünk, erőink, elkötelezettségünk áldozatra kész odaadásával bizonyítsuk annak igazát, amit hiszünk és megvallunk. „Amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök és tanúim lesztek...“ (Csel 1,8) - ez az Atyához visszatérő Krisztus végső rendelkezése.

Szent Gellért szerzetes, apostol és vértanú szobra ott áll fővárostok közepén, a Duna fölött, és magasra emelt keresztjével ma is erre hív: Legyetek a Krisztusba vetett hit és a kereszténység megkülönböztetője, a testvéri szeretet tanúi saját népetek körében!

Krisztus Lelke adjon nektek erőt ehhez a Legszentebb Szűz, a Magyarok Nagyasszonya hathatós közbenjárása által.

Különleges Apostoli Áldásommal.

Vatikán, 1980. szeptember 24-én, Szent Gellért püspök és vértanú ünnepén.

Joannes Paulus PP. II.

A SZENTATYA BESZÉDE JŰL. 8-ÁN A MARITUBAI LEPRATELEPEN

Mióta bejelentettem, hogy Brazíliába utazom és az út előkészítése alatt az ország több lepratelepéről kaptam egy csomó látogatásra hívó levelet. Isten a tudója, mennyire szeretnék ezeknek eleget tenni. Maritubai látogatásom, itteni találkozásunk és nektek szóló atyai üdvözletem annyi, mintha ebben az órában fölkeresném az összes brazil lepratelepet. Szavam jusson el hozzájuk, hogy kifejezze, mennyire becsülöm őket, mennyit gondolok rájuk és imádkozom értük.

Áldott legyen az Isten, aki megadja nekünk ennek a találkozásnak a kegyelmét. Valóban kegyelem számomra, hogy Jézushoz hasonlóan — akinek szolgája és képviselője vagyok — a szegények és betegek felé siethetek, akik iránt ő igazi előszeretetet tanúsított. Nem gyógyíthatom meg hozzá hasonlóan a testi bajokat. De jóságában képesíteni fog arra, hogy a lelkeknek és szíveknek nyújthassak valamelyes enyhülést. Ebben az értelemben legyen kegyelem részetekre is ez a találkozás. Jézus nevében gyűltünk itt egybe, ö legyen közöttünk, ahogy megígérte (Mt 18,20).

54