Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Az „örvendj“ evangélikus közösség (S. M.)

ségek használatára kiadták a zsolozsmát (óraimát) evangélikus „hangszerelésben". Ezt használják a nővérek is.

Stöckl mellett kapta a három diakonissza 1970-ben jövendő életformájának első elhatározó benyomásait. Megismerték a közös életet, a zsolozsma, a liturgia lényegét. De volt anyaházuk kérésére átvettek egy állandóan zsúfolt baleseti kórházat. Ez természetesen nem volt alkalmas arra, hogy kellően átvigyék életükbe a tanultakat. Istennek kellett közbeszólni, elég radikálisan: Annit súlyos autóbaleset érte. Ekkor érlelődött meg benne, hogy más életformát kell keresniük. Negyedéven át (az utakat Anni csak fekve tudta megtenni, dehát a lélek igénye sokszor semmibe veszi a test szavát!) bejártak három evangélikus szerzetesközösséget Németországban és Svájcban. Többször kísértésben voltak, hogy csatlakozzanak valamelyikhez, de lelkiismeretük és Stöckl lelkész szavára mégis tovább keresték a saját útjukat.

Ezután ismét kénytelenek voltak munkát vállalni, hiszen nem volt miből megélniök. Új helyükön, Oldenburgban egy különálló házacskában laktak, tehát megkezdhették a közös életet. Ekkor merült fel a letelepülés és ezzel együtt természetszerűen a hazájukba való visszatérés gondolata. „A hit próbájának“ nevezik a nővérek a tájékozódás és tervezgetés idejét, míg végül az egyikük örökrészét képező földdarabon 1975-ben építkezni kezdtek, és 1977. szept. 4-én fölszentelték „az imádság házát“. Stöckl ezt már nem érte meg: előző évben meghalt. Rábízta őket egy másik testvérre, aki előtt fogadalmat is tettek 1977. okt. 16-án (különben egy katolikus kápolnában). 1979-ben ő is elköltözött az élők sorából, úgyhogy jelenleg ismét új lelkiatyjuk van. - A közeli evangélikus kórházban vállaltak munkát, előbb a geriátrián, majd az elfekvő osztályon — egyikük osztályvezető —, egyben szervesen bekapcsolódnak a helyi ev. egyházközség életébe is (pl. gyermekistentiszteletek tartása, imaórák asz- szonyoknak, részvétel a kórusban, tanfolyam a betegek otthoni ellátására stb.). De rövidesen látták, hogy a házimunka és a szaporodó látogatók fogadása egész embert követel, ezért Anni otthon maradt. A másik kettő felváltva teljesít szolgálatot. Ami annyit jelent, hogy a soros reggel 6 óra előtt indul autóval, és este 7 óra felé ér haza.

A külső letelepedéssel nem ért véget a fiatal közösség belső keresése. Jele ennek főleg Anni nővér gyakori tapasztalatgyűjtó útjai. Pl. 14 napig tartózkodott a nonnbergi ősi bencés apácakolostorban „Kloster auf Zeit“-en, vagyis teljesen megosztotta életüket, napirendjüket: zsolozsmát, szentmisét, munkát.

A központi fűtéses, melegvizes, fürdőszobás kis emeletes ház ragyog a tisztaságtól. Körülötte apró virágos- és veteményeskert, amit szintén maguk gondoznak, és termékeit fogyasztják. A ház szíve a kápolna. A belépőt azonnal megragadja két nagy színes üvegablak, egy közelben lakó magyar keresztes nővér műve. A kelet felőli, az oltár mögött, meleg vöröses-sárga színekben az Apokalipszis diadalmas Bárányát ábrázolja, hátán nagy kereszt, tág égszínkék szeme csillagként ragyog. A másik jelképes formában a messiási üdvösségtörténetet kíséri végig, Jézus foganásától (az M betűtől bezárt „bimbó") a Lélek eljö82