Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Bálint Sándor (S.)

Pályájának alakulásában döntő hatású volt Szeged, a Tisza-Maros szögének e katolikus metropolisa. Hitünk hagyományai itt nagy folyamatossággal nyúlnak vissza a múltba. Sőt éppen Szeged-Alsóvárosnak, Bálint szűkebb pátriájának ferences barátai segítségével a török idők alatt sem szűnt meg a hitélet, s ez igen mély népi hagyományok fennmaradását tette lehetővé. Bálint Sándor tősgyökeres szegedi parasztcsalád gyermekeként lényegében szülőföldjét tekintette a maga világának, városához, a „szögedi nemzethez“ elszakíthatat- lanul kötődött, életeleme lett a hely. Édesanyja korán előzvegyült, későn szült fián kívül több gyermeke nem volt, férfi híján maga gazdálkodott szerény birtokán mint paprikatermelő; fia utóbb mintegy a saját tapasztalatából írhatta meg így a hely paprikatermesztésének néprajzi monográfiáját (1962-es kandidátusi értekezése). Lebilincselő élménye Alsóváros remekbe alkotott temploma a Fekete Madonna kegyképével, akinek ünnepét messze vidékek zarándokainak, búcsújáróinak tömege ünnepli meg minden év aug. 5-én. Itt a zárda tövében imádkozva, énekelve, virrasztva, sírva, térden állva vezeklő tömegben, a gyóntatófolyosón felsorakozó végeláthatatlan emberáradatban, a mézeskalácsosok, szentkép-, imakönyv-, kegytárgykereskedők, búcsúfia-árusok állásai, sátrai, a Szentháromság utca kapualjaiban sűrűn egymás mellett felsorakozó duttyánok — alkalmi étkezőhelyek és csendes ivók — közt találkozott, ismerkedett meg, s forrt eggyé úgyszólván végső idegszálaival is ünneplő népünkkel „Népünk ünnepeidnek későbbi írója.

Ahhoz azonban, hogy mint tudós, mint alkotó kibontakozhassék, a szegedi vallásosság másik nagy kútforrásának, a piarista gimnáziumnak nevelő munkája volt még szükséges. Ez az iskola, ahol egykor Hajas Gáspár Dugonics Andrást, Dugonics példája Révai Miklóst indítja el népünk tanulmányozásának útján, ahol utóbb Ipolyi Arnold munkatársa, Csapiár Benedek tanít, s Kálmány Lajos, minden idők egyik legnagyobb néprajzi gyűjtője tanul, alapvetően járult hozzá néprajzi érdeklődésének kivirágzásához. Az iskola ilyen szempontból több volt, mint egyszerű életre felkészítő hely: mély magyarságra nevelt, s a magyarságon belül is a szegény néprétegek, az élet nélkülözői felé tárta ki szeretetét és kapuit. A 18. sz. óta eleven piarista hagyomány a magyarság és a humanizmus palántáit ülteti el tanítványai szívében. S még valamit: a legjobb értelemben vett európaiságot, készséget az európai kultúra értékeinek befogadására és tiszteletére, nagy figyelmet fordítva a természettudományok minden új vívmányának, eredményének tanítására is. Ez a piarista hagyomány érleli meg Bálintban az elhatározást, hogy népének, elsősorban a szegedi népnek tanulmányozására fordítsa figyelmét, áldozza életét. Különös szerencséje, hogy a szegedi egyetem bölcsészeti karán a kitűnő néprajzkutató, Solymossy Sándor tanítványa lehetett, s népismeretével, Szeged világában való tájékozottságával legalább annyit tudott adni tanárának, mint amennyivel az általános néprajzi ismereteiből őt gazdagította.

Az egyetem után tett ugyan kitérőt általános irodalomtörténeti kérdések felé is — erre tanári hivatása is mintegy rákényszerítette, minthogy a különösen ne75