Szolgálat 47. (1980)
Az egyház szava - A Szentatya homíliája Accrában
zösségben, legyen az a család „házi egyháza“, a papjával együttműködő plébánia vagy a püspöke körül egyesült egyházmegye, a világiak - az első század Krisztus-követőinek mintájára — törekszenek hűek maradni az apostolok tanításához, hűek a testvéri szolgálathoz, hűek az imádsághoz és az eukarisztia megüléséhez (vö. Csel 2,42). 7. Keresztény hivatásotok nem von el egyetlen fivéretektől vagy nővéretektől sem. Nem akadályozza részvételeteket polgári ügyekben, nem is ment föl polgári felelősségeitek alól. Nem különít el a társadalomtól, nem is kímél meg az élet mindennapos viszontagságaitól. Állandó elkötelezettségetek a világi tevékenységekben és foglalkozásokban inkább valódi része hivatásotoknak. Mert arra vagytok hivatva, hogy jelenlétet és termékenységet biztosítsatok az egyháznak a hétköznapi élet körülményei között, — a házas és családi életben, a mindennapi kenyérkeresetben, a politikai és polgári felelősségben, valamint a kulturális, tudományos és oktató-nevelő törekvésekben. Semmi emberi tevékenység nem idegen az Evangéliumtól. Isten azt kívánja, hogy a teljes teremtés odasorakozzék Országába, és az Úr különösen a világi hívőkre bízta ezt a feladatot. 8. Az afrikai egyház laikátusa döntő szerepet játszik e hatalmas világrész sürgető problémáinak és követelő szükségeinek kielégítésében. Az egyház azt várja tőletek keresztény világiaktól, hogy segítsetek saját országotok jövőjének kialakításában, valami sajátos téren hozzájáruljatok fejlődéséhez. Az egyház arra kér benneteket: vigyétek bele az Evangélium befolyását és Krisztus jelenlétét minden emberi tevékenységbe, és olyan társadalmat igyekezzetek építeni, ahol tiszteletben tartják minden egyes személy méltóságát, védelmezik és előmozdítják az egyenlőséget, igazságosságot és szabadságot. 9. Szeretném ma hangsúlyozni azt is, milyen szükség van a világiak állandó tanítására és katekizálására. Mert a laikusok oly hőn óhajtott hozzájárulását Afrika jövőjéhez csak az teszi lehetővé, ha komoly lelki és tanbeli képzést kapnak keresztény mivoltukban, ugyanakkor pedig kellően felkészülnek polgárilag és emberileg a világi tevékenységekre. Szent Pál buzdítására gondoljunk itt: „Kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre“ (Uessz 4,1). Hogy ezt a célt elérhessétek, jobban meg kell ismernetek Krisztus titkát. Szükséges, hogy a világiak behatoljanak ebbe a titokba, és különösen Isten szavába, amely az üdvösségre vezet. A Szentlélek azt kívánja az egyháztól, hogy szerető, szívós kitartással kövesse ezt az utat. Bátorítani kívánom tehát azokat az értékes kezdeményezéseket, amelyeket már minden síkon tettek ebben a kérdésben. Folytatódjanak csak ezek a törekvések, és egyre inkább szereljék fel a világiakat kellő eszközökkel küldetésükhöz. Hadd feleljenek meg életszentségükkel az előttük álló sok szükségletnek, hadd sugározza az egész afrikai egyház mindig hatékonyabban Krisztust! 10. Fivéreim és nővéreim, a mai mise második olvasmánya arra emlékezteti bennünket, hogy Jézus Krisztus „az élő kő“ (1 Pét 2,4). Jézus Krisztus az, akire 62
