Szolgálat 47. (1980)

Az egyház szava - Homília a Notre Dame előtt mondott misén

a világ jövője épül, akitől minden egyes férfi és nő jövője függ. Minden időben őrá kell tekintenünk. Minden időben őrá kell építenünk. Ezért megismétlem nektek, amit az idei húsvétvasárnap az egész világnak mondtam: „Ne vessétek el őt, ti, akik bárhogyan, bárhol a mai és a holnapi világot építitek: a kultúra és civilizáció, a gazdasági élet és politika, a tudomány és hírközlés világát. Ti, akik a béke világát építitek ... Ne vessétek el Krisztust: ő a szegletkő!"

11. Péter apostol szavaival hívlak benneteket, „menjetek hozzá... és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá“ (1Pét 2,4—5), épüljetek afrikai egyházzá, vigyétek előbbre Isten Országát a földön!

Ezzel a lelkülettel imádkozunk mennyei Atyánkhoz: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is.“ Amen.

HOMÍLIA A NOTRE DAME ELŐTT MONDOTT MISÉN MÁJ. 30-ÁN

1. Szeretsz-e?

Alapvető kérdés, mindennap fölvetődő kérdés. Szívet megnyitó, életünk értelmét megadó. Ez a kérdés határozza meg az ember igazi nagyságát. Egész valójának ki kell fejeződnie benne, és ugyanakkor segítségével túl kell jutnia önmagán.

Szeretsz-e engem?

Az imént ezen a helyen hangzott el ez a kérdés.* Történelmi helyen, megszentelt helyen. Franciaország szellemével találkozunk itt, azzal a zseniális szellemmel, amely nyolc évszázada kifejeződött ennek a templomnak megépítésében, és ott van benne most is, hogy tanúságot tegyen az emberről. Az emberről, aki mindenféle formulákkal próbálja meghatározni magát, de közben nem feledheti, hogy ő is templom: a Szentlélek temploma. Ezért emelte ezt a templomot, a Notre Dame-ot, amely nyolc század múltán is tanúskodik róla.

Itt, ezen a helyen, első találkozásunk alkalmával, föl kellett tenni a kérdést: „Szeretsz-e engem?“ De föl kell tenni mindenütt és mindig. Isten teszi föl az embernek. És az ember állandóan föl kell, hogy tegye saját magának.

2. Ezt a kérdést Krisztus tette föl Péternek. Háromszor tette föl, és Péter háromszor felelt. „Simon, János fia, szeretsz-e engem? - Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek“ (Jn 21,15-17).

Péter ezzel a kérdéssel és ezzel a felelettel már elkötelezte magát azon az úton, amelyen élete végéig haladnia kellett. Mindenhová szükségképpen követte az a csodálatos párbeszéd, amelynek során háromszor hallotta ezt is:

* A Szentatya az ünnepi mise evangéliumára céloz Jn 21-bői. — Magyarul sajnos a francia „Aimes-tu?" és „M'aimes-tu?“ kérdést nem lehet elég világosan megkülönböztetni. Az első általában azt jelenti: van-e benned szeretet?

63