Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Lackó Mihály: I. Athénagorász konstantinápolyi pátriárka
látogatást tegyek a Fanarban, a konstantinápolyi patriarkátus székhelyén. Kalli- nikosz püspökkel léptem érintkezésbe, aki a római Pápai Keleti Intézet hallgatója volt. ö közölte velem, hogy a kihallgatáson kívül ebédre is hivatalos vagyok a pátriárkához. A megadott napon elmentem a Fanarba, a szerény pátriárkái épületbe. Kallinikosz püspök tudtomra adta, hogy a pátriárka ebéd után fogad, de az asztalnál is bemutatnak neki. Körülbelül 15-en voltunk az ebéden. Asztali ima után maga a pátriárka mutatta be egymásnak a vendégeket. Ebéd közben kevés szó esett, mivel szokás szerint csak a pátriárka kezd beszélgetést. Minthogy előző éjjel jött vissza Bulgáriából, Szent Cirill és Metód ünnepségeiről beszélt nekünk. Aztán az ajtóban átadott engem Gábriel metropolitának, a Szent Szinódus titkárának, kávézni és beszélgetni, azzal, hogy majd egy órai pihenés után fogad. Csakugyan, körülbelül egy óra elteltével bevezettek a pátriárka dolgozószobájába. Elém jött, megölelt és asztalához ültetett. Odaadtam neki néhány publikációmat. Ó felvilágosításokat kért a római Keleti Intézetről és néhány ott tanuló görög ortodox hallgatóról. Majd megmutatta Joseph Gill SJ-nek, az Intézet rektorának „A firenzei zsinat“ c. könyvét görög fordításban (Szünodosz tész Florentiasz). Nagyon megdicsérte, és azt mondta: ez a könyv mutatja, hogy az említett zsinat szinte valamennyi teológiai kérdést megoldotta Kelet és Nyugat között. Ez a mű mindig ott van az asztalán, és ajánlja elolvasásra azoknak a látogatóinak, akik a katolikusok és ortodoxok egyesülése felől kérdezgetik. A pátriárka tiszteletreméltó személye, beszéde, gondolatai mély benyomást hagytak bennem. Aristokles Spyrou (ez volt polgári neve) 1886. márc. 25-én született Tsarap- lana hegyi faluban, Epiruszban. Akkoriban ez a vidék még török uralom alatt volt, egyházilag pedig a konstantinápolyi pátriárkátushoz tartozott. Apja orvos volt. Hárman voltak testvérek, két fiú, egy lány, de fiútestvére fiatalon meghalt. Az elemit szülőfalujában és Konitsában végezte. Utána 1903-ban Konstantiná- polyba ment, és a Chalki pátriárkái szemináriumban megkezdte a középiskolát. Négy év gimnázium és 3 év teológia után 1910-ben diakónussá szentelődött. éspedig nőtlenül. Előtte szerzetesi fogadalmat tett, és az Athénagorász nevet kapta. Nyomban Monasztir városába került (ma Bitola, Jugoszlávia), és itt a püspök titkára, iskolafelügyelő, majd 1912-től egyházmegyei irodaigazgató lett. Éppen ottléte alatt nevezetes események történtek. 1911—13-ban, a balkán háború következtében a törököknek el kellett hagyniok a balkán félszigetet. Utána mindjárt következett a Macedóniáért vívott küzdelem. Macedóniát felosztották Görögország, Jugoszlávia és Bulgária között. A bitolai görög püspök helyzete mint nehezebbé vált, s így 1918-ban a görögöknek el kellett hagyniok a várost. Athénagorász ekkor az Áthosz-hegyre vonult vissza, és néhány hónapon át az egyik monostorban (Mylopotamos) élt. 1919-ban Athénbe hívták. Ott Melétiosz athéni érsek archidiakónusa és titkára lett, 1920-ben pedig utódjáé, Theoklito- szé. Az érsekváltozás a királypártiak és köztársaságpártiak közti ellenségeskedés folyománya volt, de Athénagorász ebbe nem avatkozott. 1922. decem55
