Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Liptay György: Erősebb, ami összeköt, mint ami szétválaszt
Milyen tanácsot és elirányítást adjunk az ilyenformán kényszerhelyzetbe jutott katolikus félnek? Semmiképpen ne zárja ki magát a továbbiakban a gyermek vallási neveléséből. A gyermek vallási nevelése ugyanis nem nélkülözheti egyik házasfél vallási meggyőződését sem. A katolikus félnek házasságkötés előtt adott nyilatkozata bennfoglaltan azt is tartalmazza, hogy köteles ilyen helyzetben is tevőlegesen résztvenni a házas- és családi élet keresztény alakításából, vagyis köteles előmozdítani a gyermek általános vallási nevelését. Hozza közelebb példamutató katolikus életével a saját hitét és egyházát; mélyítse el saját hitét vallási továbbképzéssel, hogy vallásos témáról beszélgetni tudjon házastársával, és válaszolni tudjon gyermekének, ha vallási dolgokról kérdezi; ápolja családja körében az imaéletet, főleg a hitbeli egység kegyelméért folytatott imádkozást az Úr végakarata szerint: „hogy mindnyájan egyek legyenek“. A jegyesoktatásnál tehát a lelkipásztornak fokozottabban kell kiemelnie a vallási élet jelentőségét, és hangsúlyoznia kell a házasságkötés vallási jelentőségét, szentségi jellegét és lényeges keresztény tulajdonságait. Egyben megértést kell ébresztenie a katolikus életformával szemben, és így kell megvilágítania a katolikus félnek azt a kötelezettségét, hogy gyermekét katolikus módon kell kereszteltetnie és neveltetnie. A jegyesoktatásnál már nem szabad eltanácsolnunk a házasságkötéstől a feleket: ilyenkor már annak a munkának kell beérlelődnie, amit előzetesen kellett elvégeznünk az ifjúsági lelkipásztorkodás keretében. Ott kell erőteljesen kiemelnünk, mennyire fontos a hitbeli egység a házasságban, és milyen problémák adódhatnak a vegyesvallású házasság- kötésnél. Ha viszont még a jegyesoktatásnál is úgy érezzük, hogy a katolikus félnél megértést kell ébresztenünk a gyermekek kereszteltetésével és neveltetésével kapcsolatban, úgy feltétlenül magyarázzuk meg neki és jegyesének, hogy milyen indítóokokat kell figyelembe vennie lelkiismereti döntésénél. Más- vallású jegyesénél is megkönnyítjük ezáltal a katolikus fél helyzetét. Ez a fel- világosító munka változatlanul lelkioásztori kötelességünk marad. A gyermekek kereszteltetése és vallási neveltetése Mindkét fél egyházának ősi gyakorlata szerint zsenge gyermekkorban keresztelésre hozzák el a gyermekeket, vagyis a vegyes vallás problémája gyakorlatilag korán jelentkezik a házasfeleknél. így van és marad rendjén, hogy a szülők hite alapján a kisdedkereszteíés gyakorlata szerint egyházi közösségbe iktatjuk be a gyermeket. Elfogadhatatlan az az út, hogy felekezeten kívüli oktatást adunk a kereszténységből egyházi közösségbe való begyökereztetés nélkül. Tapasztalat szerint ez a megoldás nem az egyházi egységhez vezet, hanem vallási közönybe fullad, illetve hitbeli veszélyeztetettségbe torkollik. Ugyanígy nem megoldás a régi felfogás: „nem nemet követ“: ez csupán továbbörökíti a szülők egyházi megosztottságát, és tapasztalat szerint ugyancsak a vallási közönyt mozdítja elő. Az alapvetően új egyházi állásfoglalás a vegyesvallású házasfelek tekinteteben döntő módon határozza meg a lelkipásztor gyakorlati magatartását is. Meg 51
