Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Liptay György: Erősebb, ami összeköt, mint ami szétválaszt
Felkészítés a házasságkötésre Lelkipásztori munkánk azzal kezdődik, hogy már eleve figyelemmel vagyunk az esetleges vegyesvallású jegyespárokra. Jegyesek napja, jegyesek estéje, házasulandók szemináriuma és hasonló rendezvények alkalmával kitérünk a vegyesvallású házasságkötés problémáira. Megemlítjük azokat a különlegesen adódó terheket, amelyekkel számolniuk kell. Nem hallgatjuk el a lehetőséget, hogy közös hitük alapján keresztény életet folytathatnak, sőt a közös keresztény élet mint kötelesség és feladat jelentkezik majd náluk. A jegyesoktatásnál azutón mindenestül elmondjuk a házasságról szóló keresztény tanítást, ahogyan azt egyházunk hirdeti, és világos eligazítást adunk a belőle származó jogi helyzetről. Ezzel felelősségtudatot ébresztünk a katolikus fél lelkiismereti döntéséhez, egyben előmozdítjuk a megértést a nemkatolikus félnél jegyese vallási helyzetének megítélésében. Elméletileg mindkét egyház lelkipásztora külön-külön tarthat jegyesoktatást a vegyesvallású jegyesekkel, sőt lehetőség van arra, hogy akár együttesen végezzék el az oktatást. Gyakorlatilag általában az a helyzet, hogy a jegyespár mindig csak az egyik lelkipásztornál jelentkezik és iratkozik be házasságkötésre. A lelkipásztor azután a jegyesekkel való megegyezésnek megfelelően értesíti a másik fél papját, és ezzel lehetőséget ad neki a felekkel való beszélgetésre. Fontos utasítás ezzel kapcsolatban: Lelkiismereti konfliktus esetén mindkét lelkipásztornak teljes együttműködéssel azon kell fáradoznia, hogy segítségére legyen a vegyesvallású jegyespárnak lelkiismereti meggondolásaik tisztázásában, és olyan megoldásra segítse őket, amely kölcsönösen tiszteletben tartja egymás hitét és mindkettőjük lelkiismereti szabadságát. Jegyesoktatásnál a katolikus fél továbbra is érvényben maradó egyházi előírás szerint nyilatkozatot köteles tenni, amellyel elismeri, hogy lelkiismereti kötelességének tartja jövendő gyermekeinek katolikus egyházban történő keresz- teltetését és a katolikus hitben való vallási neveltetését. Megígéri, hogy — jövendő házastársa lelkiismeretének figyelembevételével - igyekszik mindenkor megfelelni ennek a kötelezettségnek. Mit mondjunk ennek a nyilatkozatnak erkölcsi jogosultságáról? A katolikus félnek minden lehetőt meg kell tennie, hogy az általa igaznak megismert hitet továbbadja gyermekeinek, akikkel szemben hite szerint felelősséget érez. A gyermekek nevelése viszont mindkét szülő közös feladata és kötelessége; ezenkívül fennáll a szabály, hogy egyik felet sem szabad rábírnunk vagy arra indítanunk, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék. A kötelezettség ennek megfelelően abban áll, hogy a katolikus fél adott helyzetében azt tegye, ami számára legjobb tudása és lelkiismerete szerint lehetséges. A katolikus fél tehát nyilatkozata ellenére hozzájárulhat gyermekeinek nem katolikus kereszteltetéséhez és neveltetéséhez, ha másvallású házastársánál minden komoly igyekezet ellenére sem tudja elérni, hogy az.beleegyezését adja a gyermek katolikus kereszteltetéséhez és vallási neveltetéséhez. 50
