Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Liptay György: Erősebb, ami összeköt, mint ami szétválaszt
lehet az emberek között, hanem képmása és mintaképe annak az új viszonynak, amelyet a vallási közösségek egymás felé kialakíthatnak. Jelentősen alátámasztotta elméleti meggondolásaikat az a statisztikai tény, hogy Németországban a keresztények közötti házasságoknak kereken 30 %-a már nem vette komolyan egyházának vegyesvallású házasságokra vonatkozó törvényeit. A vegyesvallású házasságokból született gyermekek kereszteltetésének és vallási neveltetésének a kérdése nem egyszerű probléma. Mindkét egyháznak joggal az a véleménye, hogy mindenki csak egy egyházban lehet otthon. Logikus követelményként jelentkezik: döntsék el a jegyesek még házasságkötésük előtti időben, melyik egyházi közösséghez fordulnak születendő gyermekeik vallási neveltetésével. Mindkét egyház utasította saját lelkipásztorait: ne szóljanak bele a felek szabad döntésébe. A katolikus félnek meg kell ugyan előzetesen ígérnie, hogy minden lehetőt megtesz majd annak érdekében, hogy születendő gyermekét katolikus módon kereszteltesse és neveltesse. Nem szabad azonban őt sem arra kényszeríteni, hogy saját vagy protestáns jegyese lelkiismerete ellen cselekedjék. Lelkiismereti zavar rendezése körül mindkét egyház lelkipásztorai ezt az utasítást kapták: hozzák világosan tudomására a feleknek, hogy az egyház feladata végső soron az, hogy jó, tartalmas és Isten színe előtt folytatott házaséletre segítsék híveiket. Figyelmet érdemelnek azok a megfontolások, amelyeket az egyháznak házasságok körüli lelkipásztori feladatára vonatkozólag a vegyesházasságok ügyében közösen kiadott (1974) okmányban találunk. A keresztény házasság Krisztus szeretetének és hűségének hasonmása, vagyis maradandó szeretet- és életközösség. Döntő jelentősége van a házastársi közösségben a hitbeli meggyőződésnek: a házasfelek a hit erejével tudnak harmonikus közösséget teremteni egymással a családban. Ahol egymástól eltérő hitbeli meggyőződés választja el a házastársakat, ott éppen az élet legmélyebb kérdéseinél különbözik majd a felfogásuk. A szakadékot főleg akkor kell erőteljesen megtapasztalniuk, ha mindketten meggyőződéssel vallják saját hitvallásuk hitigazságait. Vallási téren kevésbé szilárdan álló házasfeleknél gyakran a vallási közönyt és a lanyhaságot mozdítja elő a vegyesvallás. Nehézséget okoz a gyermekek vallási nevelésében, és aligha engedi felszínre jutni az igazi vallásosságot a családban. így értjük meg, miért mutat a katolikus egyház eleve tartózkodást vegyesvallású házasságkötésekkel szemben. Mindezek ellenére a vegyesvallású házasságkötések mindenkor tényként jelentkeznek, ezért az egyházaknak kell a felek segítségére sietniük az adott helyzet megoldásában. Hatékony segítséget kell nyújtaniuk a vegyesvallású házasfeleknek, hogy megóvják őket fölös feszültségektől, és ráneveljék őket, hogy kölcsönösen támogassák egymást igaz keresztény légkör kialakításánál családi életükben. Házasságuk körüli ökumenikus szolgálatunk gyakorlatilag a házasságra való felkészítésnél, a gyermekek kereszteltetése és vallási neveltetése kérdésében és a vegyesvallású házasfelek lelkipásztori gondozásában mutatkozzék meg. 4 49
