Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Liptay György: Erősebb, ami összeköt, mint ami szétválaszt
Liptay György ERŐSEBB, AMI ÖSSZEKÖT, MINT AMI SZÉTVÁLASZT Lelkipásztori gyakorlatunkban sokszor jelentkezik a vegyesvailású házasságokból született gyermekek kereszteltetésének és vallási nevelésének problémája. A kérdés megtárgyalása során alkalmas módon megismerkedhetünk egyúttal a vegyesvailású házasságok zsinat utáni kezelésének kérdésével is. Alapvetőleg mindenekelőtt azt a változott felfogást kell figyelembe vennünk, amely az egyháznak önmagáról vallott és a többi keresztény közösséggel szemben kialakított tudatát jellemzi a zsinat után. Mennyire értik meg egymást az egyházak, és mennyire tudnak megegyezni házassággal kapcsolatos kérdésekben — ez annak a kérdésnek a függvénye, hogy mennyire tudják egymást kölcsönösen egyháznak elismerni. A zsinat óta a párbeszéd ebben is arra az útra tért rá, amelyet minden egyéb vitás kérdésnek a megoldásánál követünk. Végre megpróbáljuk együttesen elmondani azt, ami mindnyájunknál közös, és változatlanul külön kezeljük, amiben nincs megegyezés, vagy amit éppen ellentétes módon kell, illetve kellene elmondanunk. A reformáció kora óta első alkalommal törekszenek az egyházak arra, hogy közös lelkipásztorkodást végezzenek a vegyesvailású házasságok és házastársak körül. A lelkipásztor ilyen irányú teendői között jelentős helyet kap a vegyesvailású házasságokból született gyermekek kereszteltetésének és vallási neveltetésének kérdése. A német püspöki kar és a németországi evangélikus egyháztanács 1969 óta külön bizottságban (EKD) foglalkozott a vegyesvailású házastársak házasságának kérdéseivel. Állásfoglalásukat egy 1971-ben megjelent füzet ismerteti: Wort zur Zusammenarbeit der Seelsorge an konfessionsverschiedenen Ehen, Echter Verlag 1974. Álljon itt az előszó zárómondata (katolikus részről aláírta Döpfner bíboros!): „Meg kell értetnünk, hogy erősebb az, ami a vegyesvailású keresztényeket összeköti, mint ami szétválasztja őket." A füzetben közreadott alapelvek az 1971—75 évben megtartott németországi nemzeti zsinaton öltöttek határozati formát. A nemzeti zsinat törvényeinek kötetét ugyancsak Döpfner bíboros látta el előszóval: ez egyben hattyúdala is, mert 1976. július 21. után három nappal már halott. Az ausztriai helyzetet két megnyilatkozás szabályozza. 1970. március 31-én az osztrák püspöki kar végrehajtási utasítást és gyakorlati magyarázatot adott a római „Matrimonia mixta“ motu proprio-hoz. 1974 júniusában pedig az osztrák püspöki kar és az ausztriai evangélikus és református egyház bocsátott ki közös okmányt, amely a vegyesvailású házasulandó felek esketésének és a vegyes- vallású házasságok lelkipásztori gondozásának irányvonalalait tartalmazza. Mindkét országnak foglalkoznia kellett a kérdéssel. Elsősorban a német- országi egyházaknak kellett szembenézniük azzal a ténnye(, hogy egy országon belüli szoros együttélésben a „vegyesvallás“ nem csupán feszültségek forrása 48
