Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Cseri Gyula: A református egyházak és teológia főbb vonásai
Istent. Az imádságban jut ugyanakkor kifejezésre a hivő hite és bizalma a személyes Isten megigazító akaratában. Az ima krisztológiai értelmezését klasszikusan fogalmazza meg a Heidelbergi Káté 118. és 120. kérdése. Mivel Krisztus az egyetlen út az Atyához (a megváltás és megigazulás értelmében), az imádság alapja is Krisztus (nem csupán példaképe). A Pál apostol által használt képes kifejezés értelmében az imádságban a test szól a fővel együtt Istenhez. c) A politikai etikánál figyelembe kell vennünk a következőt: a reformáció hitvallási iratai szinte kivétel nélkül annak igazolására készültek, hogy bebizonyítsák híveinek politikai lojalitását az állammal szemben vallási és társadalmi újításaik ellenére, valamint hogy elhatárolják magukat a „rajongók“ anarchizmusától. Továbbá tekintetbe kell vennünk, hogy a 16. sz.-ban a politikai hatalmat természetszerűen keresztények tartották. A szekularizáció mint program még nem létezett. Ennek ellenére figyelemre méltó az a politikai erkölcstan, amely a református teológiában kezdettől fogva kibontakozott. Kálvin pedig kétségtelenül századának egyik legjelentősebb politikai gondolkodója volt. A református teológia törekvése, hogy az egész életet osztatlanul Isten Igéje uralja. Ebből ered az a sokat emlegetett református ethosz, amely az élet egészét bevonja az Istennek szolgáló keresztény élet körébe, és ezért érdeklődést tanúsít a világ iránt. Ebből a törekvésből következik a lutheri kettős birodalom elvének az elutasítása is, valamint annak következetes hangsúlyozása, hogy az egyház független az államtól, a 16. sz.-ban a fejedelmi hatalom mindennemű egyházi illetékességének elutasítása. Ennek alapján nem tekinthető véletlennek, hogy a 20. sz.-ban a nemzeti szocializmussal szembeni egyházi ellenállás élén Németországban református teológusok (Karl Barth, Martin Niemöller) álltak. Nem következett azonban ebből a politikai etikából egyfajta gazdasági, társadalmi vagy politikai rend megalkotása. Kálvin írásaiban többször kifejtette, hogy mennyire értékeli a demokráciát. Ez genfi egyházalkotmányában is kifejezésre jutott. Elvitathatatlan, hogy a református egyházi rend ösztönzően hatott a politikai demokrácia kifejlődésére az újkorban. A református teológia gazdasági erkölcsi nézetei kedvezően hatottak a pénzgazdálkodásra és ezzel az ipari és kereskedelmi fejlődésre is. De ezen túl nem létezik egyfajta „kálvinista“ társadalmi rend. Meg kell említenünk a reformátusságnak a kultúrához való viszonyát is, amelyet szintén Isten uralmának és dicsőségének gondolata határoz meg. Aki Isten Igéjének értelmében akar a társadalomban élni és felelősséget vállalni, annak ismernie kell a társadalom életét is. A genfi akadémia megalapítása Kálvin számára nemcsak gyakorlati szükségszerűség volt, hanem teológiai gondolkodásának következetes megvalósítása. A tudomány ápolása, a kutatás, valamint az alkotó kulturális élet az Isten előtti felelősség megélését jelenti a világ iránt. Többen bírálták már a református hagyományt intellektualizmusa és arisztokratikus szellemi beállítottsága miatt. Ha voltak is a történelemben ilyen negatív jelenségek, annak gyökere a világ és a kultúra iránti pozitív beállítottság volt. A református teológia azonban elutasította az öncélú szellemi munkát. A tanulás 41
