Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Cseri Gyula: A református egyházak és teológia főbb vonásai
— ami a református ember szükségszerű igyekezete — célja Isten dicsőségének a növelése gyakorlati cselekedetekkel, az élet problémáinak felelős és intelligens megoldásával, a szociális bajok szolgálatszerű kiküszöbölésével, valamint az igehirdetés prófétai végzésével. Ha ez a történelemben ismételten csak célkitűzés maradt, annak a hagyománytól való eltávolodás és az emberi bűn az oka. Szembeötlő az a teljesítmény, amit a református egyházak és alkotó személyiségek a magyar, francia, holland vagy angolszász kultúrákban felmutattak. Amikor a kultúrához való pozitív viszonyról szólunk, emlékeznünk kell arra, amit a református istentanról és a törvény és evangélium viszonyának értelmezéséről mondtunk. A református teológia komolyan veszi a bűn hatalmát. De amikor az élet célját Isten dicsőségének szolgálatában látja és az üdvösség kérdését ennek rendeli alá, akkor ezzel az ember kreatív képességeire utal, és az önvádoló elégtelenség érzetéből az alkotó életre szabadít fel. 6) Az egyházi rend és az egyház katolicitása. A református hitvallási iratok vagy egy részletes egyházi rendet is tartalmaznak, vagy pedig különálló egyházi rendek hitvallási mellékletei. Ez sajátos vonásuk, eltérően a luteránus hitvallási iratoktól. Ez a tény mutatja az egyháztan hangsúlyozott szerepét a református teológiában. Luther teológiáját szinte kizárólagosan az a nagy kérdés határozta meg: hogyan nyerhet a bűnös ember kegyelmet Istentől? Számára az egyház azok közössége, akik a kegyelem hite alapján Krisztus teste tagjainak tudják magukat. E közösség életrendje nem volt döntő kérdés számára. Mérvadó az egyházi életet illetően az evangélium hirdetése és a szakramentumok evangéliumszerű kiszolgáltatása. Kálvin számára az egyházi élet rendjének kérdése lényegi kérdés. A gyülekezetben Isten uralkodik Igéje és Szentlelke által. A gyülekezet pedig Isten dicsőségére él. Mindkét gondolatból következik annak szükségszerűsége, hogy a gyülekezet rendje az Igének megfelelő legyen. A református teológia hangsúlyozza a helyi gyülekezet önálló felelősségét a szolgálatban. Minden gyülekezet feletti struktúra (átfogóbb szervezeti egységek, egyházelnök vagy püspök stb.) másodlagos és teológiai jelentősége nincsen! Az egyház a gyülekezetek közössége. A helyi gyülekezetben valósulhat meg csupán a hivő ember keresztény élete. Nagy súlyt fektet azonban a református teológia az egyház katolicitására. A világon ugyan sokféle egyház van, de csak egy az Úr, és ezért végső soron csak egy egyház létezik, amely a részegyházakban él. Az egyház katolicitásának ez a hangsúlyozása a református teológiát ökumenikusán különösen is nyitottá tette. Ez megnyilvánult az ökumenikus mozgalom történetében is. Az egyház egysége Krisztusban van. Ezért minden konfesszionalizmus és unionizmus elutasítandó. Az előbbi nem veszi komolyan az egyház katolicitását, az utóbbi az Ige megértésének kritikai feladatát és prófétai hirdetését. Az Igének megfelelő egyházi rend — a gyülekezetek említett önálló felelősségén túl — a szolgálat szervezetében mutatkozik meg. Az egyházi tisztség 42
