Szolgálat 46. (1980)
Halottaink - Dr. Hauler Pál (Confrater) - Két szlovákiai paptestvér (Kovács Vencel)
1919. jún. 15-én szentelte pappá Széchényi Miklós püspök. Érdekes, hogy egyetlen vele szentelődött évfolyamtársa a később jezsuitává lett Tímár Máté volt. évtizedeken át pesti házfőnök és a Jézus Szíve templom győntatója. Káplánkodott Kárászteleken, Váradvelencén, Endrödön. Majd önálló hitoktató volt Békéscsabán. Tanítványai mindenütt rajongásig szerették, levélben és személyesen évtizedek után is fölkeresték. Ez főleg Kárászteleken volt nagy szó. Akkoriban a gyerekeket olyan szegény hegyi falvakban az első tavaszi mezőgazdasági naptól fogva már nem engedték iskolába. Sáros időben pedig a kövezés nélküli utcácskákon „gólyalábakon“ közlekedtek. Laci bácsi kedvéért a hittanórákra mégis elkunyerálták magukat a kisiskolások. 11 évig Újirázon, majd 5 évig Gyomán, 14 évig Mezőpeterden volt plébános. Az utóbbi helyen olyan szegénységben élt, hogy mivel szívbaja miatt heti két napra amúgyis „ágyfogságra“ volt ítélve, nem fűtött, látogatóit is télen ágyban fogadta. — 1966-ban nyugdíjasként visszatelepült szülőföldjére, Derecskére. Ott is örömmel fogadta paptársait, nyáron szívesen ment kisebb helyettesítésekre. Egyénisége derűt, optimizmust sugárzott, élveztük jó humorát. Gyémántmiséjére készülődött 'Máriapócsra, már gondosan sajátkezüleg meg is írogatta rá a szentképeket, amikor jún. 2-án, pünkösd vigíliáján szentmiséje után rosszul lett. Az orvos végelgyengülés tüneteit állapította meg. Egy héttel gyémántmiséje előtt, jún. 8-án hajnalban hunyt el. 11-én temette püspöke a családi sírboltba. 24 paptársa kísérte ki. Egyházmegyeszerte tudták, hogy ő a legszegényebb pap. De azt is, hogy sehol olyan arany dolga a káplánnak nem volt, mint Gyomán az ö keze alatt. Ezt a másokért élő, mindig mosolygós és kedves szívet ajánljuk paptestvérei imáiba. Dr. Lotz Antal DR. HAULER PÁL (1894—1980) Nagymajtényban született 1894. dec. 30-án. Iskoláit Szatmáron végezte. Az ottani szeminárium szokása szerint a májusi ájtatosságokon a teológusok prédikáltak. A kis- papok döntötték el, ki beszélt legszebben. A legjobb szónok 30 aranykorona jutalomban részesült. E díjat Haulernek ítélték évfolyamtársai. Jászóra jelentkezik. Premontrei szeretne lenni. Az egyházmegye azonban nem engedi el. Ekkor Nagyváradra kéri felvételét. Ott is szentelik 1920-ban. Kárászteleken, majd Vándorolasziban káplán. Innen a teológiára megy spirituálisnak és tanárnak. Plébánosnak Szilágysomlyóra kerül. ír egyházi és politikai lapokba. Katekizmust ad ki. Szilágysomlyóról Váradra helyezik, itt az orsolyiták lelkésze lesz. Innen Belényesre kerül esperesplébánosnak, és vezeti az ott kettészakadt egyházmegyei részt. Hat évi kényszertávoliét után nyugdíjba megy szülőhelyére. Végül ismét sikerül Váradra jönnie, újból az orsolyita templom lelkésze. Lassan ágynak dől, és húgának adott házában jan. 9-én meghal. Kívánsága szerint hazaviszik szülőfalujába. A nagymajtényi templomban ravatalozzák fel, amely az egyházmegye harmadik legnagyobb temploma. A családi kriptába temetik. Confrater KÉT SZLOVÁKIAI PAPTESTVÉR Rövid időn belül két érdemes papját veszítette el a nagyszombati egyházmegye. Egyiknek sem volt ember adta címe, rangja, csak Krisztustól az egyházi rend szentségében kapott kitüntetésüket viselték hűségesen: papok voltak, szolgálatot teljesítettek. Oroszlány György 1917-ben született Ipolynagyfaluban (CSSR). Utolsó működési helye Lekér volt. Itt plébánoskodott 1964-től 1979. júl. 9-én bekövetkezett haláláig. Valódi „igazhitű“ pap volt. Autót nem használt. Kerékpárja javítása közben kapott szív- infarktust, és a kórházban meghalt. Lekéren az engesztelő szentmisét Dr. Gábris Gyula 98
