Szolgálat 46. (1980)
Az egyház szava - Egyházatyák a szentségekről és a szent zsolozsmáról
testét és vérét. Mert a kenyér színében testet kapsz, a bor színében vért, — hogy amikor magadhoz veszed Krisztus testét és vérét, egy testté, egy vérré váljál vele. így leszünk krisztushordozók, amint tagjainkban eloszlik az ö teste és vére. így leszünk — mint Szent Péter mondja — az isteni természet részesei. Szent Benedek Regulájából: A szent zsolozsmáról Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy „az Úr szeme mindenütt figyeli a jót és a gonoszt“ (Péld 15,3). De egész különösen akkor kell erről szilárdan meggyőződve lennünk, amikor Isten szolgálatát végezzük. Állandóan járjon eszünkben, amit a próféta mond: „Szolgáljatok az Úrnak félelemmel“ (Zsolt 2,11), továbbá: „Zsoltározzatok bölcsen“ (Zsolt 46,8), és: „Az angyalok színe előtt akarok dicséretet énekelni neked“ (Zsolt 137,1). Gondoljunk tehát arra, hogyan kell Istennek és az ő angyalainak jelenlétében viselkednünk, és úgy legyünk jelen a kórusimán, hogy szellemünk összhangban legyen szavunkkal. (19. fej.) Amikor az előimádkozó megkezdi a „Dicsőség az Atyának“ dicséretet, mindenki áhítatos tisztelettel emelkedjék föl. (11) A laudes és a vesperás sohasem végződhetik anélkül, hogy az elöljáró mindenki számára hallhatóan végig elő ne imádkozza az Úr imáját - az oly könnyen keletkező botrányok tüskéje miatt. Az ima ígéretének kötelező erejében — „Bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk“ — tisztítsák meg magukat a szerzetesek az ilyen hibáktól. (13) Úgy teszünk, mint a próféta mondja: „Hétszer dicsérlek napjában“ (Zsolt 118,164). Az éjszakai istenszolgálatról pedig ugyanaz a próféta így szól: „Éjfélkor fölkelek dicséretedre“ (118,62). Dicsérjük hát Teremtőnket igaz rendelkezései miatt ezekben az időpontokban, vagyis a matutinumon (a laudessel), a prímán, tercián, szextán, nónán, vesperáson és kompletóriumon. És éjszaka is keljünk fel őt magasztalni. (16) Mihelyt meghallottuk az istenszolgálat órájára hívó jelet, hagyjunk ott mindent, ami a kezünkben van, és siessünk oda, de fegyelmezett mozgással, nem adva alkalmat a könnyelműségre. Semmi se legyen előbbre való az istenszolgálatnál. Ha valaki az éjszakai istenszolgálaton a 94. zsoltár „Dicsőségbe után érkezik — ezt a zsoltárt emiatt kissé nyújtva, igen lassan énekeljék —, akkor nem foglalhatja el helyét a kóruson, hanem maradjon az utolsó helyen, vagy pedig ott álljon, amit az apát az ilyen hanyagoknak kijelöl, hogy apátja és a többiek lássák. Maradjon ott a kórusima végéig, azután pedig nyilvános elégtétellel vezekeljen. Azért tartjuk jónak, hogy az ilyenek az utolsó vagy valami külön helyen álljanak meg, hogy mindenki láthassa őket, és legalább ezzel a meg- szégyenüléssel megjavuljanak. Mert ha a kóruson kívül maradnának, valamelyik talán lefeküdnék aludni, vagy odakinn leülne és beszélgetéssel töltené az időt, és így a gonosz ellenségnek alkalmat adna (a kísértésre). Menjenek hát be, hogy ne mulasszák el az egész kórusimát, és a jövőben megjavuljanak. (43) 69
