Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)

nyomatott idézetet. Ezzel is jelezte, hogy az oltár titkának egészen kiváltságos szolgálatát tekinti papi élete legfőbb céljának. 1909—1913-ig Bécsben, a Maria Treu templomban volt kisegítő lelkész. A piaristák látták el ott a lelkipásztori szolgálatot, öt azért rendelte oda elöljárója, mivel saját rendjében minden hely be volt töltve. A templom hívei a fiatal szerzetes igen tevékeny és eredményes lelkipász­tori munkásságának lehettek tanúi. Naponta több órát töltött a gyóntatószékben, a vallásos egyesületek vezetésére is sok időt szentelt. Mária-kongregációt ala­pított. Elemi iskolában és gimnáziumban hittant tanított. Jutott ideje a komoly tanulásra is, úgyhogy a bécsi egyetemen 1912. június 19-én hittudományi dok­torrá avatták. Munkaerejéből még arra is futotta, hogy élénk levelezést folytas­son mint lelkivezető. Megemlítjük itt életének egy akkor még jelentéktelennek látszó eseményét. 1912 nyarán Tirol egyik községében töltötte szabadságát, összeszedett misézése és szentbeszéde feltűnést keltett. Ott ismerkedett meg egy diákkal, Josef Andreas Jungmannal. A fiúra hatott a fiatal szerzetes egyénisége. Közös sétái­kon volt elég beszédtémájuk. Jungmann később a Jézustársaságba lépett, a liturgia elismert szaktekintélye lett, és mint tanácsadó jelentős szerepet töltött be a II. vatikáni zsinaton. Első találkozásuk után tizenöt évre vették fel ismét egymással a kapcsolatot. 1913-ban rendi elöljárója visszahívta Klosterneuburgba. El kellett válnia első lelkipásztori állomáshelyétől. Ez a búcsúzás ünnepélyes és megindító volt. Igazi papi buzgósága, gyermekszeretete, az élet kitagadottjainak megértő támogatása a hívek körében igen népszerűvé tette. Azok közül pedig, akik lelkiatyjuknak választották, számosán egészen életük végéig kitartottak mellette. Klosterneuburgban a teológiai főiskolán a lelkipásztorkodástant tanította. Amellett a noviciusokat a zsoltárok és általában a zsolozsma magyarázatával készítette elő hivatásukra. De ugyanakkor a helyi állami gimnázium hittanára és a háztartási alkalmazottak vallásos egyesületének a vezetője is volt. Az első világháború az élet újabb területeit tárta fel előtte. Szembe kellett néznie a testi-lelki nyomorúság özönével. 1915. május 5-én vonult be. Először egy katonakórházba, majd a 93-as gyalogezredhez osztották be tábori lelkész­nek. Június 6-án indult útnak, hogy Bukovinában ezredéhez csatlakozzék. Bu­dapestre utazott. Innen Debrecenbe, majd Mármarosszigetre vette útját, és át­kelt a Jablonkai-hágón. így érkezett állomáshelyére. Az olasz fronton is teljesí­tett szolgálatot. Átélte a negyedik isonzói csatát. 1918 októberében Szerbiába vezényelték. Itt érte az osztrák-magyar monarchia összeomlása. Fő törekvése a tábori lelkipásztorkodásban a szentségek gyümölcsöző ki­szolgáltatása, valamint a szentmise élményszerű bemutatása volt. Fel akarta kelteni katonáiban az érdeklődést és az áhítatot. Részben csehekből állt az ez­red. Ezért megtanulta nyelvüket, és csehül is prédikált. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom