Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)

Közte és a tisztek között nem alakult ki baráti kapcsolat. Hallania kellett a megjegyzésüket: ezeknek a szerzeteseknek nincs élettapasztalatuk. Az egyik főorvos meg is mondta neki, hogy a tisztek egy csoportja azért nem szereti, mert feddhetetlen papi egyéniségével lelkiismeretfurdalást okoz nekik. Ilyen módon idegennek érezte magát köztük. Korábban úgy gondolta, hogy a háború a tiszteket és a legénységet közel hozza egymáshoz. Nem így történt. Igazságérzetét mélyen sértette, hogy a tisztek bőven kapnak kenyeret, bort, jut nekik cigaretta és pénz is, a közlegények pedig nyomorognak. A bakák megalázása, durva leszidása, arculverése láttán megállapította, hogy hiányzik a keresztény szellem. A közkatonák ritkán hallanak jó szót azoktól a tisztektől, akiken még a legnagyobb életveszélyben is az erotika és más szenvedélyek uralkodnak. Mindezek hatására különböző tervek merültek fel benne a férfivilág felemelésére. Azt is tapasztalta, hogy az anyagiakban bővelkedő szerzetesrendek megütközést keltenek. Ez külön lelki fájdalmat okozott neki, de egyben tanulságos is volt a jövő egyházképének kialakításában. Azt csak az evangéliumi egyszerűség, igénytelenség és a szolgálat szellemében tudta elképzelni.

A háború befejeztével visszatért Klosterneuburgba. Tovább tanított és oktatta a noviciusokat. De a hívek számára is maradt ideje: bibliaórákat tartott. Éppen ezek hívták fel rá szélesebb körben a figyelmet. 1919-ben már arra kérték fel, hogy Bécsben a lelkipásztorok előtt számoljon be a bibliaestékről. Tudására felfigyelt Piffl bécsi bíborosérsek is, és 1921-ben az egyetem újszövetségi vizsgáinak ellenőrzésére érseki biztossá nevezte ki.

De eredményekben eddig is gazdag élete csak ezután érkezett el legdöntőbb szakaszához. Látta a prépostsági templomban, hogy a nép teljesen passzív módon vesz részt a rendtagok zsolozsmáin és az ünnepélyes korális szentmisén. Elérkezettnek látta az időt, hogy a történelem folyamán kialakult hátrányos helyzeten segítsen. Isten népét ne zárja ki egy holt nyelv választófala az imából és a legszentebb cselekményekből. Ezért kinyomatta az egyházi év főünnepelnek miseszövegeit német nyelven, és a hívek kezébe adta, a szentmisét pedig beszédsorozatban magyarázta. Alapított egy lánykongregációt, annak tagjai, valamint a biblia- és liturgikus esték látogatói, a főiskolai kongregáció tagjai és rendszeres gyónói alkották főként ezt a közösséget, amellyel már megvalósíthatta a hívek tevékeny részvételét a szentmisén. 1922-ben, áldozócsütörtök ünnepén ment végbe a nevezetes esemény. Az ünnep szentmiséjén az Uram irgalmazz, a Szent, szent, szent és az Isten Báránya részeket németül, korálisszerü dallamra énekelték. Hivő olvasta fel az olvasmányokat, és a könyörgéseket is egy elóimádkozó mondta. Ez volt az első népi liturgikus szentmise német nyelvterületen.

A következő években megjelentek liturgikus kiadványai. Megalapította az első németnyelvű liturgikus szakfolyóiratot: „Bibel und Liturgie“. Szívós munkájának eredményeként 1927-ben már ezrekre rúgott azok száma, akik a hetenként megjelenő német nyelvű miseszöveget kézhez kaphatták. Eddig ő maga volt egy személyben a fordító, az igehirdető, a korrektor, a vállalatvezető, a

4

49